Az igekötő nyelvtani értelemben olyan rendhagyóan viselkedő összetételi elem, amely – mint ahogy a neve is mutatja – igével vagy igéből képzett más szófajú szóval alkot ún. alaktani természetű összetételt, pl.: ad –→felad, feladat. Ha közvetlenül az ige vagy az igéből képzett más szó előtt áll, egybeírjuk vele: elad, odautazik, egybeír; eladó, odautazni, egybeírás stb., ám amennyiben követi az igét vagy az igéből képzett igenevet, különírjuk tőle: add el, nem utazhatnak oda, nem írható egybe. Az igekötő akkor is különírandó, ha közé és az igéje vagy igei származékszava közé más szó ékelődik: el ne adja, oda sem utazott; egybe is írható.
adriai6 2014. február 19. 14:15
12