A Nature 2014-es tanulmánya szerint jelenleg 350 millió depresszióban szenvedő ember él a földön. Ez a szám természetesen jóval magasabb lehet, hiszen ebbe a statisztikába nem becsülték bele a látens embereket.

A tartós szomorúságot, azaz a depressziós állapotot azonban nem csak a környezeti körülmények idézhetik elő, hanem genetikai és kémiai háttere is lehet, mint azt az utúbbi évtizedekben az orvosok kiderítették.

De mi okozza a szomorúságot ? Vagyis inkább minek a hiánya ?

Szerotonin - A boldogság hormon

Az elmúlt kettő évtizedben sokat foglalkozott az orvostudomány a neurotranszmitterek kedélyállapotra gyakorolt hatásaival. A kutatások eredményei szerint a legdominánsabb a boldogságért felelős hormon a szerotonin.

A szerotonin szintjét azonban nagyon könnyen befolyásolják a környezeti hatások. Csökken a szinje tartós stressz mellett és napfény megvonás esetén is. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a napfény magasan tartja a szerotonin szintet azáltal, hogy csökkenti a szerotonin transzporter (SERT) aktivitást. Mivel a szerotonint felszabadító neuronok a SERT-t használják a felszabadult hormon újbóli elfogására, a SERT aktivitás korlátozása növeli a szerotonin-függő aktivitását és az áramlási irányú neuronális jelátvitelt. Az utóbbi években éppen ezért a legszélesebb körben felírt antidepresszánsok már nem pusztán szerotonin alapú készítmények, hanem szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), amelyek gátolják a szerotonin (SERT-en keresztüli) felvételét az azt előállító neuronokban, ezáltal neurokémialag jobban elérhetővé válnak a szomszédos posztszinaptikus neuronok számára.

A szerotonin alacsony intenzitása tehát a szó szoros értelmében veszélyes ránk nézve. Az öngyilkosságot elkövetett egyének agyában például kritikusan alacsony szinteket mértek minden esetben. A hiánya gyakorlatilag egyenlő a szomorúsággal, a tartós hiánya pedig a depresszióval. Ezek mellett hiánya még előidézője lehet más kóros elváltozásoknak, mint a hippokampusz vagy az agykéreg zsugorodásának. A hippokampusz már általában két év depressziós állapot után is a felére tud csökkenni méretében, melynek következtében a jó irányú életkörülményekben bekövetkezett változások sem hozzák meg a gyors javulást. A gyógyulás évekbe telik és gyakran gyógyszeres segítség is szükséges, hogy a neuroplaszticitást felgyorsítsák.

A Dopamin

A csökkent dopamin szint is hozzájárul a szomorúsághoz és a depresszióhoz. Noha a dopaminról régebben úgy véltek, hogy csak az agy „jutalmazási” rendszerében játszik szerepet, ma már tudjuk, hogy az örömmel kapcsolatos érzéseket irányító idegsejtek szempontjából is fontos szerepe van. A dopamin közvetlenül befolyásolja a motiváció és a boldogság érzetéért felelős neuronokat. Továbbá elsősorban ez az a neurotranszmitter, amely előidézője az ambiciózus érzéseknek, azaz segít a célok, vágyak és álmaink elérésében.

Megfigyeltek az is, hogy a klinikai depresszióban szenvedő embereknél gyakran megemelkedett a monoamin-oxidáz A (MAO-A) szintje, amely enzim lebontja a kulcsfontosságú neurotranszmittereket, ez által pedig nagyon alacsony szerotonin-, dopamin- és norepinefrinszintet eredményez. 2013-ban egy Stanfordi optogenetikus egérmodelleket alkalmazó csoport kimutatta, hogy a középső agy dopamint felszabadító idegsejtjeinek gátlása krónikus stressz által okozott depressziós viselkedést vált ki. Ezzel megerősítették az alacsony dopamin és a depresszió közötti kapcsolat bizonyosságát.

A neurotranszmitterek agyunkban jelen lévő szintjei mellett még fontos szerepet játszik a genetika a szomorúság és a depresszió kialakulásában.

A depressziónak sokféle genetikai oka lehet. Vannak olyan génhibák, melyek befolyásolhatják a neurotranszmitterek termelődésének szintjét(szintézisét), más esetekben lassítják az érvenyesülésüket, a szinapszisokon(sejtek közti ingerületátviteli pontokon) keresztüli jelek áramlását, a hasznosulásukat, vagy a neuroplaszticitást(sejtfejlődési képességet).

A depressziót előidézhetik nongenetikus(környezeti) hatások is. Ezek leggyakoribb okai a tartós stressz, bántalmazás, különféle szerencsétlenségek és betegségek megélése szokott lenni. Továbbá nagy szerepet játszanak a társadalmi szerepek és elvárások is. A férfiak közt például sokkal magasabb számban jelentkezik a depresszió, melynek hozamányakén az öngyilkossági kísérletek is messze meghaladják a nők által elkövetett kísérletek számát. Ennek oka legvalószínűbben a férfiak érzelmi elnyomottsága lehet. A nőkkel szemben sokkal nehezebben beszélnek érzelmeikről, hiszen úgy gondolhatják, hogy ettől "gyengének" tűnhetnek.

A tartós szomorúság kiváltója lehet tehát a depressziónak, mely tovább vonhatja magával az olyan kóros elváltozásokat, mint a bipoláris-zavart, illetve az olyan krónikus pszichoszomatikus megbetegedéseket, mint a különféle daganatos vagy autoimmun megbetegedéseket. (Chron, Basedow, stb. .. )

A testi mellett tehát nagyon fontos, hogy óvjuk lelki egészségünket is. :)