Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Csak erős idegzetűeknek

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után
elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem
elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa
hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a
legközelebbi, majd 25 km-re levo kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását
kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot
építtetett. Ettol kezdve minden vasárnap o celebrálta a
misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a
temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora
tavaszi, huvös vasárnap délelottön, ahogy kiterelgette a
gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a
templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt
ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elovett egy citromot, félbe vágta,
majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan
tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a
kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielott a pap egy
szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és
elszelelt.
Egy héttel késobb, megint csak kifele jövet a
templomból a pap megint szembe találta magát a
templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepodött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az
újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a
paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a
fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a
pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó
kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a
falu végében kifulladt, és csaknem elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövo héten is eljön a különös
alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.
Így hát a következo hetet szorgalmasan futóleckékkel
töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következo
vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A
pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a
fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap de kérlek,
áruld el, miért kell neked ...
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában
volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni,
mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás
nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltunt
futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott
úszni. Bosszankodva tért haza.
A következo hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levo kisváros uszodájába járt gyakorolni, sot, ha
már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipot
is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már
biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a
futócipot is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.
Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton
futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék
szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön
maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következo héten a falubeliek furcsállva
nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra
mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán
viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan
gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise elott
felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike
futócipot. Sot, jó volt, és még a fél citromot is elore a
zsebébe tette.
Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a
misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettol, és
bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen
végzodnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ...
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a
folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az
elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy
másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült o is a
szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy
repülogép-temeto volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta
magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a
roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált
bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.
Csaknem orjöngve tért haza. A következo hét
minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak
kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipoben,
úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett
feszítovassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az
idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben
cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és
megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap
kezébol, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a
nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta,
futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá,
egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig
sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap elott. O azonban nem
állt meg, lekapta hátizsákját, elovarázsolta a szerszámokat,
és ügyködni kezdett a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva
feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt
a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan
odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan,
barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tolem fél citromot minden vasárnap.
Nagyon szívesen adok, akár a jövoben is még többet, csak azt
az egyet kérem toled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remego hangú felelet.
Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek!
A pap jó volt, és nem mondta el.

7 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!