
Egy új elmélet szerint a bolygóképződés során a Merkúr nem a mostani helyén keletkezett. A korai bolygócsírák számát a tudósok a belső naprendszerben (Jupiterig) körülbelül 20-30 körülire teszik. Ezek közül volt az egyik, amely a földdel ütközve létrehozta a holdat. A Merkúr esete viszont ennél különlegesebb.
Az elmélet szerint a Merkúr valahol a Jupiter környékén kezdte életét, és vagy egy óriás kőbolygóként, vagy egy gázbolygóként. A sok bolygócsíra, és a Jupiter, Szaturnusz gravitációs lendítő hatására ellipszis pályára került, amelynek a közelebbi pontja majdnem a Nap felszínét érte. A nagy tömegű bolygó kezdemény minden egyes napközelség során jelentősen felhevült, miközben a nap az intenzív sugárzásával lefújta a külső rétegeit. Valószínűleg a legszorosabb közelsége során olyan erős sugárzás érte, hogy jelentősen erodálódott a bolygó felszíne kőzete is. Ezáltal a tömegéből veszített, így az ellipszis mérete csökkent, illetve egyben kezdett kör formát felvenni. Ez még most sem sikerült, jelenleg is elnyújtott pályán halad. Nem zárható ki a folyamatokban más bolygócsírákkal való ütközés, melyben szintén vesztett tömegéből. A végső állapotát felvéve, egy nap közeli bolygó maradt kopott és elvékonyodott kőzetréteggel.
A legújabb vizsgálatok során kiderült, hogy közel akkora vasmaggal rendelkezik mint a föld, vagyis vagy akkora méretű bolygó volt, vagy annál nagyobb. A vékony kőzetréteget pedig a fent leírt folyamatok okozhatták.
Más furcsasággal is rendelkezik, a forgása még mindig nem esik egybe a nap körüli forgásával (kötött szinkron forgás). Pedig a nap közelsége miatt a hatalmas árapály erők már rég kötött forgásúvá kellett volna tegyék, mint ahogy a Vénusszal már majdnem megtörtént, a Földnél kimutatható a forgás lassulása, illetve a Hold már kötött forgású a Föld hatása miatt.
Tehát a Merkúr eredete és a furcsa mozgása további rejtélyeket tartalmaz.
Gpety 2014. június 16. 20:17
10