Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
1991-1992 ig 35 Magyar sorkatona halt meg,a magyar -szerb határon,

a kamu jegyzőkönyvek szerint baleset,és öngyilkosság történt. a dél-magyarországi Kelebia és a jugoszláv határ közötti vasúti pályaszakaszon, az államhatártól mintegy 350 méterre a Kelebia felé közlekedő (Szerbiából érkezett) "Attika" gyorsvonat halálra gázolta Röczei András és Mészáros Zsolt határőröket. Az esemény 22 óra 36 perckor játszódott le, a magyar katonákat a sineken fekve találták meg: az "alvó" Röczei András fejét levágták az Attika első kerekei. Társa is súlyos csonkolásokat szenvedett, mindketten azonnal meghaltak.
Azonnal… vagy már valamivel előbb, a teljes igazságot aligha tudhatjuk meg.
A vizsgálati dossziét ugyanis 1992. április 7-én 10:51-kor lezárták, sem a közvélemény, sem az áldozatok hozzátartozói nem kaptak választ arra, hogy miért kellett meghalni a magyar katonáknak?
Hiteles jegyzőkönyvek, tanúvallomások alapján idézzük fel a történteket.
Mészáros János őrügyeletes: "A határőrök szolgálata 18:00-kor kezdődött, amit frissen, kipihenten kezdtek el. Ezt követően óránként jelentkeztek be, utolsó alkalomal 22:00 órakor – ekkor közölték, hogy az ellenőrző járőrökkel találkoztak, azok folytatták az útjukat, eltávoztak. A két katona – András és Zsolt – szolgálataik közben mindig éberek voltak, sohasem aludtak el, más panasz sem volt rájuk… 22:20-kor kaptam egy telefonhívást a kiskunhalasi laktanyából, miszerint repülőgép várható Jugoszlávia irányából, fokozottabban figyelni szükséges a légteret. Azonnal kapcsolatba akartam lépni a nevezett két határőrrel, de azok már nem válaszoltak. Ezt az eseményt jelentettem feletteseimnek."
Kovács Gusztáv ügyeletes: "Az ügyeletesi szobából én magam is próbálkoztam kapcsolatba lépni a határőrökkel. Mindhiába, ekkor úgy döntöttem, hogy azonnal induljon keresésükre a riadócsoport. – Azok néhány perc elteltével jelentették: megtalálták az őröket, elütötte őket egy vonat. Tekintettel a helyszínen szerzett személyes tapasztalatomra a 'baleset' körülményeit nagyon szokatlannak tartom."
Kecskés Henriett kelebiai lakos: "Nekem korábban volt egy határőr ismerősöm itt az őrsön, akihez gyakran kijártam – így ismertem meg szinte az összes felállítási helyet. Általában gyalog vagy kerékpárral mentem ki az államhatárig, volt, amikor valamelyik határőr rokona vitt ki személygépkocsival. Nappal és éjszaka egyaránt voltam a határon, legtöbbször a fiúk már a hangomról megismertek… Olyan eset soha nem fordult elő, hogy a hangomat vagy a füttyjelemet nem hallották volna, és úgy odaengedjenek – óvatosság mindig volt bennük. A két határőr halála után mindenfélét beszéltek a faluban, de nekem semmi konkrétumról nincs tudomásom".
Balogh-Szabó Béla, az "Attika" mozdonyvezetője: "Csak a gázolás utáni megálláskor tudtam meg azt, hogy amit én egy kupacnak észleltem, az két határőr volt. Ha nem egy kupacban lettek volna, akkor az feltünt volna nekem… Amikor megnéztem a vonat alatt fekvő katonákat, akkor különösebb vérzést nem láttam".
Szalma László ellenőrző járőr: "22:00 órakor megközelítettük Röczei András határőrt – társa, előírásszerűen a sínek másik oldalán tartózkodott – sem jelszót, sem jelhangot nem kértek tőlünk, nem tudom, hogy Röczei András miből ismert fel bennünket járőrtársammal… Igen hűvös, és sötét éjszaka volt. A 'balesetet' követően mindannyian kételkedtünk abban, hogy az valóban baleset volt. Amikor egy-két perc elteltével elváltunk tőlük, nem látszottak álmosnak és fáradtnak sem".
Dr. Molnár Miklós igazságügyi orvosszakértő: "Elvben nem zárható ki, hogy az észlelt sérülések egyike-másika ne származhatott volna a vonatgázolás előtt rövid idővel történt fizikai bántalmazástól…"
A magyar-szerb illetve a magyar-horvát határszakaszon 1991. január elsejétől, 1992 augusztusáig összesen 35 magyar sorozott magyar katona halt meg rejtélyes – azaz, alapos vizsgálatot nélkülöző – körülmények között. Haláluk okaként minden esetben öngyilkosságot, véletlen balesetet állapított meg a Magyar Honvédség legfelsőbb vezetése, nem egy alkalommal naív mesét kreálva a bekövetkezett tragédiákból ("Sínpárnára hajtották álmos fejüket…")
Magyarországon azóta is csupán csak a fejfák szaporodtak a temetőkben – az immár zsoldos hadsereg tisztjei hallgatnak, mint a sír…
Ha majd valamikor feldolgozzák, nyilvánosságra hozzák az önkényuralom évtizedeinek fekete krónikáját, a honvédelemre besorozott katonák tragédiája minden bizonnyal külön kötetet tölt meg. – Az utóbbi években napvilágra került néhány eset nyilvánvalóan a jéghegy csúcsát jelenti (vagy még azt sem), inkább csak jelzésértékűek. Bizonyosságot csak egy valóban pártatlan vizsgálatsorozat lefolytatása nyújthatna a koporsókba zárt, krematóriumokban elhamvasztott áldozatok hozzátartozóinak.

14 hozzászólás

  • laci42 2014. június 22. 20:23

    1
    erre nem tudok semmit sem nyomni, tiszteletem az elhunytaknak
  • Freunddaddy 2014. június 22. 20:37

    2
    Egy egykori katona mesélte, hogy nem egyszer fordult elő, hogy Magyar-Horvát határ közelében a 30 méteres őrtoronyból a mesterlövészek néha leszedték a magyar kertekben kóborló kutyákat :O
  • Matula #1 2014. június 22. 20:48

    3
    @laci42: Itt a történet a lényeg. az,hogy mennyi esetet eltusolt az akkori vezetés.de ennyi év után igazán tisztázhatnák a dolgokat.
  • Laborc 2014. június 22. 20:57

    4
    92 májusában vonultam be Kiskunhalasra hallottunk erről az esetről, de nekünk is azt hazudták hogy a sínekre feküdtek aludni.
  • kbarnabas70 2014. június 22. 23:27

    5
    Itt Zala megyében Lentiben volt hirhedt a laktanya. Olyan év nem volt,hogy 2-3 sorkatona meg ne halt volna. Egy óriási erdőben volt a laktanya,kb. 5 km-re a várostól. Lepusztult az egész,még akkor is fával tüzeltek,amikor már mindenhova központi fűtést szereltek. Itt sem volt szokás részletesen elmondani a szülőknek a történetet. Valamikor a 90-es években azok az édesanyák,akiknek meghalt a gyermekük,összefogtak annak érdekében,hogy kideritsék az igazságot,de semmire nem mentek. Szóba sem nagyon álltak velük.
  • BenQhun 2014. június 23. 16:22

    6
    Akkor most, mi az igaznak hihető történet?
  • gustavsson 2014. június 23. 22:22

    7
    En ott voltam.. 92-ben melysegi felderito voltam,es akkortalyt vezenyeltek minket a hatarra,mert a hataroroket nem mertek kozelebb engedni a hatarhoz.Mi kb.150-200 m-re voltunk beasva.Akkoriban volt az a balhe,mikor a Dunan levo szigetre atjottek es szetlottek egy csomo vedett madarat.A valasz az volt a Magyar kormany reszerol,hogy nem is vedett madarak,ennyi.A durva az volt,hogy atjottek a hatarmenti kisfalvakba lopni es fosztogatni,na mi ezert mentunk oda.Sok balhe volt,eleg kemenyek,de errol nem irhatok sajna.Egyebkent mikor a tank ledozerolta a szerb hataron az orbodet,meg a mellette levo epuleteket,valamint a szemunk lattara lottek halomra a horvatokat,meg az ottani Magyarokat,hat az durva elmeny volt.Szoval tudnek meselni.
  • Matula #7 2014. június 24. 19:27

    8
    @gustavsson: Ennyi idő után már mesélhetnél.mert sok ember tudatában úgy élnek mára a szerbek,hogy vegyük be őket az euba,szabad határ stb.amivel azt érik el,hogy konfliktusok lessznek a határhoz közeli településeken. néha kell pár ember aki igaz történetet közöl,mint te.ha a mai napig holokausztoznak ami 70 éve történt,akkor foglalkozni kell azzal is ami 20-22 éve folyt mellettünk.
  • gustavsson 2014. június 25. 22:48

    9
    Csak par dolgot meselek: Mivel mi sorallomanyu katonak voltunk,es az egesz dolog nem kerulhetett nyilvanossagra,ezert kussolni kellett.Nem akart Magyarorszag belesodrodni a balkani haboruba,pedig jogalap meglett volna ra,pl.egesz szegedig berepultek felderito repulok,atjartak garazdalkodni a Magyar falvakba,kajat,allatokat,benzint lopni,stb.Ja,es a legfontosabb,hogy vajdasagi MAGYAROKAT gyilkoltak le szisztematikusan,szoval ezert is lett volna jogalap csatlakozni a balkani haboruhoz,de nem tortent meg,azaz nem legalisan.Folyamatosan valtottuk egymast a hataron kethavi ciklusban,Aludni nem tudtunk az elso napokban,mert ketszaz meterre tolunk kajakra haboru volt,de utana mar megszoktuk.Mivel mi melysegi felderitok voltunk,tehat desszantosok,sokminden tartozott a hataskorunkbe,pl.hidrobbantas,melyen az ellenseg moge ledobas ejtoernyovel,ott tussszabaditas,kulonbozo szabotazsakciok.Ezt csak azert irtam le,mert a legemlekezetesebb incidens az volt,mikor Novi Sad melle ledobtak minket,mert hallottak hogy ketszaz Magyar civilt lemeszaroltak,es egy tomegsirba,vagyis felmeter mely godorbe belelottek oket,de elotte megasattak veluk sajat sirjukat.Szoval oda kellett osonni es kiasni oket,lefotozni,keresni azonositashoz dolgokat,pl.szemelyi,tetovalas,ilyesmi.Nehez volt,mert csendben kellett csinalni,ido se volt ra,meg aztan nem tudtuk mindenkinek azonositani a hullajat,raadasul tuzharcba is keveredtunk.Volt akit elkaptak,de vallatni nem tudtak,mivel rendszeresitve volt(van) ciankapszula erre az esetre.Egy baratom igy halt meg,masik lezuhant,mert nem nyilt ki a hasernyoje.Mi is pokolra kuldtunk par embert kozuluk.Meg ma is kisert sok minden almomban.Ja,egyebkent csak azert is irtam le ezt a sztorit,mert akartam hogy tudjatok,mennyi ugymond nevtelen hose van Magyarorszagnak,akik igy haltak meg.Es vegul egy bajtarsam ugy halt meg ott,hogy este ragyujtott,a mesterlovesz a parzslo cigire celzott,es annyi...21 eves volt a baratom...Van meg durvabb sztori,de ennyit errol.
  • gustavsson 2014. június 25. 22:52

    10
    Bocsesz,van egy par helyesirasi hibam az elozo hozzaszolasban,meg elotte is... :)
  • Matula #10 2014. június 25. 23:04

    11
    @gustavsson: hát elég fura amit itt megosztottál velem.mert én 2 évet melóztam szerbiában.és egy Magyar sem emlitette,hogy irtanák,vagy irtották őket.inkább szerbpártiak voltak mind,és semmi kép nem akarnának hozzánk tartozni.tudod fejétől bűzlik a hal.
  • gustavsson 2014. június 26. 19:51

    12
    Sokminden tortent akkoriban, amirol senki se tud,csak az akivel megtortent.Egy a lenyeg,sok vajdasagi Magyar halt meg es itthon is voltak aldozatok.
  • csikfeco 2014. december 16. 16:47

    13
    Üdv !
    Deszantos sorkatona voltam 91-92-ben.
    91-novemberétől néhány hónapig a győri Arrabona Felderítő Zászlóalj Mélységi Felderítő Százada is lent volt a határnál de ilyen durva dolgokról (jugó területen történő bevetések)nem hallottunk .Lehet ,hogy a szolnoki vagy egri mélységiekkel előfordulhatott ilyesmi.A határőrök közül ismerek valakit akinek a társát csetnik orvlövész lőtte le a határon.Jó néhány áldozata lehetett a határincidenseknek .Most már tényleg ideje lenne nyilvánosságra hozni az akkori eseményeket.
  • Pepejoe 2015. szeptember 3. 21:26

    14
    Off: 91-92 ben már megtörtént a rendszerváltás, nem volt önkényuralom.

    Én akkor voltam soros gép.lövész, amikor 99-ben elkezde őket bombázni a NATO pedagógiai jelleggel. Mi akkor léptünk be ebbe a csodálatos szervezetbe, egy szép febr. valahanyadikai nap volt. Szuperkék zászló felvonása a közepén az atlanti-csillaggal. Pár napra már a határon voltunk erősíteni, mert a mi laktanyánk tudott viszonylag rövid idő alatt elég BTR-t odatenni. Hozzáteszem, hogy nem sokat érnek de ez most mindegy. Nem egész 3 hetet voltunk csak, szadizmust nem láttunk, néha fegyverhangot, villanásokat ennyi. A cél eredetileg az volt, hogy ne a mi területünkön, azaz a határon átlépve kerüljön bármelyik csapat bármelyik csapat hátába. Ehhez képest többet voltak ideát mint odaát. A helyzet az, hogy a várakozásokkal ellentétben nem érdekelte őket, hogy mi is ott vagyunk, más esetekre egyéb parancs meg nem volt, talán nem merték bevállalni semelyik szinten sem.
    "Jófejek" voltak a másik oldalon, hangosan kurjongattak felénk, jelképesen ugráltak a földünkön, rúgdosták a rögöket, mutogattak, hugyoztak a puszta közepén. 50métert kellett tartani tőlük. Amennyivel közelebb jöttek volna, annyival kellett hátrálni. Szerencsére azért ők sem provokáltak annyira, hogy 100 métereket bejöjjenek. Annyira szétbaszott minket az ideg, hogy 18-19 létünkre nekik mentünk volna egy idő után, talán szét is tudtuk volna kapni őket mert többen is voltunk, pláne józanok.
    Másik alkalommal egy surranótársam hangosan rájuk húzta a 63-ast, a zászlóaljparancsnokom feljelentette, jegyzőkönyv is készült és a srác a KÜ elé került. Le is szerelték és örülhetett, hogy nem került sittre, utána meg mehetett volna vissza befejezni a sorkatonai szolgálatát.
    Most hogy miért kellett végignézni ezt az átjáróházat, sokat gondolkodtam rajta, rengeteg logikus válasz eszembe jutott. A határőrizet számomra azt jelenti, hogy se ki, se be. Ehhez képest amikor egy másik társam megkérdezte egy ilyen 50 méteres eset után, hogy mégis mit kéne tenni ha odasétálnak, át kéne-e adni a fegyvereinket egy hang nélkül mert semmit nem merünk csinálni, leüvöltötték a haját. :D
    Sok story volt, láttunk-találtunk sok érdekes dolgot mászkálás közben, megkockáztatom, hogy én is jártam odaát pár méterrel-pár tíz méterrel, csak nem tudok róla, ez nem úgy néz ki mint max. egy zöldgyepű focipálya éjjel és vannak kérdéses részek, nálunk is voltak negyedórányi séta-holtterek, amikor nem voltam biztos hogy jó helyen vagyunk. Ráadásul tisztes voltam már akkor és elsők közt kínoztak volna meg egy nagy szerb vagy horvát brokival a hátsómba, ez nem nagy karrier az életpályámat figyelembe véve, miszerint azelött nem egészen 1 évvel még a sulipad lapjára rajzolgattam pinát és rotringon pörgettem a bergmeister-vonalzót.
    Na, pár röpke évtized és írok egy könyvet, összeszedem a 4. rajt, ha addigra megkopna az emlékezetem. :)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!