Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A bolygó hollandi egy 17. századi tengerészlegenda. Eszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein. A legendához számos történet tartozik.

Eredet

A bolygó hollandiról az első írásos feljegyzés 1795-ből ismert.George Barrington (1755 – 1804) a „Voyage to New South Wales” című munkájában tudósít először a Jóreménység fokának viharos vizein időnként váratlanul felbukkanó és „zöldesen foszforeszkáló” szellemhajóról, amelynek megpillantása egy hamarosan bekövetkező tragédiának a baljós előjele.

Megidézte a pokol összes szellemét

Barrington írása nyomán többen is megpróbálták beazonosítani a félelmetes kísértethajó eredetét.
Ezek szerint az 1650-es években bizonyos Hendrik van der Decken kapitány, Amszterdamból Jáva felé hajózva, a mai Fokváros előtti Table Bay (Tábla-öböl) térségében, háromárbocos vitorlásával súlyos viharba került. ( A Tábla-öblöt délről a Jóreménység foka határolja. Közismert, hogy a fok körüli vizeket a hirtelen jött erős és alattomos viharok miatt az Atlanti-óceán legnehezebben hajózható területei között tartják számon a tengerészek. )

Az üvöltő szél és a házmagasságú hullámok szétszaggatták a vitorlákat, és eltörték az egyik árbocot.A halálra rémült legénység könyörögve kérte a kapitányt, hogy forduljanak vissza, és keressenek szélvédett helyet. Van der Decken azonban hajthatatlannak bizonyult, annak ellenére, hogy a hajótestet kezdte elárasztani a víz. Emiatt a legénység már közel állt a nyílt lázadáshoz. A kegyetlenségéről hírhedt Van der Decken kapitány ekkor felszaladt a kormányállásra, és a villámok fényében, túlharsogva a dühöngő vihar süvítését megesküdött az ég és a pokol összes szellemére, hogy ha ítéletnapig tart, akkor is megkerüli a fokot. A pokol szellemeinek megidézése a babonás tengerészeket még a viharnál is jobban megrémítette, megtört minden ellenállás. Van der Decken kapitány háromárbocosának azonban örökre nyoma veszett.

A legenda szerint a bolygó hollandi – a kapitány sátáni esküjének megfelelően – azóta is a Jóreménység fokának térségében bolyong, hogy időnként – különösen viharban vagy vihar előtti időben – váratlanul felbukkanjon, és szerencsétlenséget hozzon annak fejére, aki először meglátja.

A tengerészeti folklór e messze leghíresebb történetének főszereplője, Hendrik van der Decken kapitány léte is kétséges. Egyes vélekedések szerint a Van der Decken valóságban is létezett alteregója a sokat sejtető „ördög” becenevet viselő és a legénységével hírhedten kegyetlenül bánó Bernard Fokke, a Holland Kelet-indiai Társaság kapitánya lehetett, aki többek között arról vált híressé, hogy az 1670-es években rekordidő alatt, három hónap és tíz nap alatt jutott el Batáviából (ma Indonézia) Hollandiába.

Más nem túl megbízható források szerint Van der Decken valós személy volt, és az 1650-es években a Jóreménység foka térségében veszett nyoma.

Hogy így volt-e, vagy sem, nem tudhatjuk biztosan, ám tény, hogy már több mint két évszázada kísért a titokzatos kapitány emléke.

További legendák

Egy másik elterjedt tengerészmonda szerint egy van Straaten nevű holland kapitány hitetlensége miatt hajóznak örökké. Straaten nagypénteken futott ki, előtte pedig nem volt templomban, ezért nem lel nyugtot, rémítgeti a hajósokat. A rémületet fokozza, hogy aki meglátja a bolygó hollandit, azt szerencsétlenség éri, vészjósló előjel a találkozás vele. Ezen mondából (amelyhez hasonlókat nagy számmal találni a tengerész-folklór klasszikus földjén, Bretagne-ban is) merítette Richard Wagner operája tárgyát.

A bolygó hollandit leggyakrabban azokon a vizeken észlelték, ahol a legenda szerint eltűnt, vagyis a Jóreménység fokánál. A feljegyzések szerint négyszáz éven keresztül számos szemtanúja volt egy különös fekete hajónak a Jóreménység foka körül, a későbbi V. György brit király a Horn-foknál találkozott vele. György a Bacchant nevű hajón volt kadét, mielőtt a trónra került volna. Feljegyzéseiben megemlíti, hogy az a matróz, aki először meglátta a bolygó hollandit, pár óra múlva leesett az árbócról és meghalt. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett és napok alatt ő is elhunyt.

György brit király így emlékezett vissza a különös esetre:

"A bolygó hollandi hajnali 4-kor keresztezte hajónk útvonalát. Különös foszforeszkáló fényt bocsátott ki, mint egy kivilágított fantomhajó. "

A titokzatos jármű éjszakánként bukkant fel, és aki megpillantotta, többé nem tudta elfelejteni a találkozást. Ráadásul a jelenést megmagyarázhatatlan szerencsétlenségek kísérték, amelyeket a kísértethajóhoz fűződő átoknak tulajdonítottak.

A Jóreménység foka körül a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, és aki tehette, átaludta azt az időt, amíg a félelmetes környéken hajóztak. Úgy tartották ugyanis, hogy a bolygó hollandi hajóját csak meglátni is balszerencsét jelent. Volt, akit ezután baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség. Vitorlások és gőzösök naplóiban gyakran tettek említést a különös jelenségről. A leírások szerint az elátkozott hajó vörös fényben izzott (ezt írja V. György is), és hirtelen, a semmiből bukkant elő úgy, hogy az ütközést alig tudták elkerülni. A közelébe érve, a fedélzetéről szenvedő emberek kiabálását lehetett hallani. Sokan látták a hajón a kapitányt is, amint vörösen izzottak a szemei, és hosszú, loboncos ősz haja lobogott a szélben. A jelenséget kísérteties derengés vette körül. Aztán, amilyen gyorsan feltűnt, úgy el is tűnt.

Egy későbbi feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elé vágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, és abban a pillanatban a Sommers lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akik elsőként ugrottak a vízbe.

Az összes között talán a legérdekesebb egy óceánjáró esete, amelyik Európából Amerika felé tartott. A fedélzetén sétálgatók váratlanul megpillantották a bolygó hollandi hajóját, amely kibontott vásznakkal sebesen közelített feléjük. Az elképedt parancsnok az utolsó pillanatban adott utasítást az irányváltoztatásra, hogy elkerüljék az ütközést. Ekkor hihetetlen kép tárult az utasok szeme elé. Az öreg hajón száz évvel azelőtti öltözékben, késsel-szekercével hadonászó emberek álltak és érthetetlen szavakat kiabáltak. Egyikük behemót puskát húzott elő, az óceánjáró kapitányára szegezte, majd meghúzta a ravaszt. Dörrenés hallatszott, és a kapitány érezte, ahogy „egy pillanatra megcsapta a halál szele". Aztán az ódon hajó hirtelen eltűnt a szemük elől. Mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot.

Mi lehet a magyarázata e többször megfigyelt, rejtélyes jelenségnek?

A kísértethajót nappal észlelőket legnagyobb valószínűség szerint egy különleges, a tengeren viszonylag gyakori és a délibábhoz hasonló optikai csalódás, az úgynevezett refrakció téveszthette meg.

A jelenség hátterében a tenger felszíne feletti, eltérő hőmérsékletű légrétegek okozta fénytörés áll, amely a valóságosnál mélyebbre, vagy éppen magasabbra emeli a horizontot. Emiatt időnként a látóhatáron tényegesen nem látható tárgyak (hajók) képe is megjelenhet az észlelő előtt, amely a légrétegek vibrálása (oszcillációja) miatt bármikor hirtelen eltűnhet.

Az éjszakai megfigyelések – köztük a walesi herceg leghitelesebbnek tekinthető észlelése is – kivétel nélkül megemlítik a furcsa hajó foszforeszkálását. Főleg vihar előtt, gyakran megnövekszik a tenger felszíne feletti légrétegek elektrosztatikus feszültsége.

A magas, kiemelkedő tárgyakon, mint például a hajók árbocain, ilyenkor kisül a statikus elektromosság, zöldes, foszforeszkáló lángocskák formájában. A tengerészek ezt a rémületesen bizzar és a jelenség fizikai hátterét a múltban nem ismerő zöldes izzást Szent Elmo tüzeként emlegetik évszázadok óta.

( A Szent Elmo tüzének nevezett jelenségről ide kattintva olvashattok bővebben. )

„Szent Elmo tüzét” beazonosíthatók számos tengerészbabona hátterében, és talán ez a magyarázata a bolygó hollandi kísérteties fényeinek is. Vagy mégsem?

13 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!