Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
:|

Az Egyesült Államok légierejének F-117A Nighthawk repülője a világ első hadrendbe állított lopakodó repülőgépe. Az F-117A egyenes ági leszármazottja a Have Blue lopakodó prototípus programnak. A repülő hivatalos bejelentése előtt szárnyrakapott találgatások vezettek a fiktív F-19 Flying Frisbee kitalációjához is.
Becenevek
A hivatalos elnevezés előtt a gépen dolgozó mérnökök és berepülőpilóták a "Cockroach" (csótány) nevet adták ennek a meglehetősen érdekes gépnek, mert a szovjet kémműholdak elkerülése érdekében nappal elrejtőzött. Ezt a nevet manapság még mindig használják. Az egyik gép alján egy rövid ideig látható volt egy homokóra-figura, amelyről a "Black Widow", azaz a fekete özvegy nevet kapta. Máskor a "Wobblin' Goblin" (imbolygó manó) nevet használják, ami a gép alacsony sebességénél tapasztalható instabilitására utal.
Az előjelet körbevevő misztikáról
A Nighthawk a vadászgépeknél használatos "F-" előjelet kapta, annak ellenére, hogy inkább vadászbombázónak szánták. Egy pár weboldal állítása szerint az F-117 AIM–9 Sidewinder levegő-levegő rakétákat is tud szállítani, ám ez lényegesen ellentmondana a gép tervezési és bevetési céljainak. A gép leginkább a General Dynamics F-111-re hasonlít, ami az "F-" előjel ellenére is inkább egy taktikai bombázó szerepét tölti be.
Az "F-" előjelre eddig még nem született hivatalos magyarázat. Az amerikai légierő mindig is büszkén tekintett az "F-" előjeles vadászgépeire, ám meglehetősen ambivalensen állt hozzá a földi célok támadásához használt gépekhez. Talán arról lehetett szó, hogy az egyébként radikálisan új formájú és koncepciójú Nighthawkot a döntéshozók könnyebben fogadnák el, ha vadászgépként állítják be, egy bombázó vagy vadászbombázó helyett.
Az F-117 programnak a legjobb vadászpilótákra volt szüksége, és egy ezredfordulós tévés dokumentumfilmben az F-117 fejlesztői csapatának egyik vezető egyénisége úgy nyilatkozott, hogy a vadászpilóták nem nagyon szerettek volna egy "B-" vagy "A-" előjelű gépben repülni. A légierőn belül mindig is elkülönültek egymástól a vadászgépek és a bombázók pilótái, különösen az 1991-ben feloszlatott Strategic Air Command idején. Ha valaki egy adott fajta gépen repült sokat, akkor az a pilóta a jövőben nem nagyon számíthatott arra, hogy egy másik fajtán is repülhessen.
Az "F-" előjel az egyik legelterjedtebb magyarázat szerint biztonsági okokból került a Nighthawk száma elé. A gép a nyolcvanas évek végéig titokban maradt, és a vadászgép megjelölés, illetve az F-111-gyel bezárult régi vadászgép sorszámozás, talán a gép igazi küldetését volt hivatott elrejteni. A gép fejlesztése alatt gyakran az 'LT', azaz Logistics Trainer, vagyis szállítmányozási kiképzőgép elnevezést használták.
A vadászgép és a bombázó közötti különbséget talán az F-117-es hatósugara és hasznos terhelése is eldönthette, mivel a gép inkább egy hadszíntéren belüli, taktikai támadógép volt, mint egy hosszú-hatótávolságú stratégiai bombázó. Az F-117 kisebb bombaterheléssel száll fel, mint a légierő többi vadászgépének nagy része, mivel ennek a gépnek a fegyverzetét és az üzemanyagát is a géptesten belül kell tárolnia.
Egy másik elmélet szerint az F-117 megjelölés a Tonopah és a Groom Lake felett repülő gépek hívójeleiből (11x) származik. Az 51-es körzet néven is elhíresült kísérleti terület felett a lopakodó gépek mellett a különböző módon megszerzett szovjet vadászgépekkel is repültek. Az elmélet szerint a számozást az alábbiak szerint állapították meg:
F-111 Aardvark
F-112 Szu–22
F-113 MiG–19
F-114 MiG–21
F-115 MiG–23
F-116 MiG–25
Tom Clancy 1997-ben egy internetes hírcsoportban azt írta, hogy ezek a szovjet gépek a Nellis légibázison állomásozó 48. vadászrepülő ezred 4315. Agresszor rajához tartoznak.
A légierő szerint az F-117 a légierő összes fegyverét képes szállítani, így levegő-levegő rakétákat is. Bár ez elvileg lehetséges, az F-117-est nem légiharcra tervezték és nem is lenne erre a feladatra megfelelő, mivel nem rendelkezik a légicsatákhoz szükséges fordulékonysággal, sebességgel és harcvezető rendszerekkel. Bár önvédelmi célból szállíthat AIM–9 Sidewinder rakétákat is, ezzel a hasznos bombateher a felére csökkenne, ezért ez nem túl praktikus. Lopakodó volta miatt a gépen nincsen radar, hiszen ez akár semlegesíthetné is a "láthatatlanságot", éppen ezért a gép nem lenne alkalmas látótávolságon kívüli elfogóvadásznak.
Egyes spekulációk szerint az F-117 észrevétlenül közelíthetné meg és lőhetné le AWACS-ot, illetve az ehhez hasonló elektronikus hadviseléssel foglalkozó repülőgépeket. Ez azonban azért nem tűnik valószínűnek, mert sok gép lenne képes az AIM-9 rakéta 18 km-es hatósugarán belül észlelni az F-117-et, különösen egy 360 fokos radarlefedettségű AWACS. Egy háborús övezetben bevetett AWACS egyébként is vadászgépfedezettel repülne. Az F-117 nem lenne képes a vadászgépekkel harcba bocsátkozni, mivel a gép szerkezete nem tud 5 g-nél nagyobb terhelést elviselni, és a szabályok szerint ezt nem is közelítheti meg. Ez a tény, illetve a fedélzeti gépfegyver hiánya azt jelenti, hogy a Nighthawk könnyen alulmaradna egy légicsatában. A gép fekete színezete (amelyet a jövőben talán egy kéttónusú szürke álcázásra cserélnek), könnyen felismerhető alakja, csakis hangsebesség alatti sebessége és nehéz kormányozhatósága azt jelenti, hogy ezt a gépet nappal az ellenséges vadászgépek és a légelhárítás könnyen lelőhetné. Az F-117 bevetéseit ezért csak éjszaka hajtják végre.
Az F-117 feladata kisszámú, de magas prioritással rendelkező földi cél megtámadása. A gép emellett még felderítő tevékenységet is elláthatna, de kevés jel mutat arra, hogy az amerikai légierő erre a célra használná.
A gép tervezése és bevetése
Az együléses F-117A sajátos tervezéséből adódóan különleges adottságokkal rendelkezik. A gép nagyjából akkora, mint egy F–15 Eagle; két utánégetés nélküli General Electric F404 gázturbinás sugárhajtómű hajtja és négyszeresen redundáns, fly-by-wire irányítórendszerrel rendelkezik. A gép képes légi utántöltés fogadására és világszerte bevethető. A gép avionikáját, fly-by-wire irányítórendszerét és több alkatrészét költségcsökkentés miatt két másik vadászgépből adaptálták, az F–16 Fighting Falconból és az F/A–18 Hornetből.
Az F-117A modern navigációs- és támadórendszerrel rendelkezik, amelyet egy digitális avionika rendszerbe integráltak. A lopakodó feladatának megfelelően nem rendelkezik fedélzeti radarral – a radarsugárzás egyrészt felfedné a gép helyzetét, másrészt a radarantenna megnövelné a gép radarvisszaverődési képét. Navigációhoz GPS-t és rendkívül pontos INS-t, interciális navigációs rendszert használ. A nagyon védett területek feletti bevetéseket egy automatikus bevetéstervező rendszer segíti – egy bevetés szinte minden részletét lehet automatizálni, akár a fegyverek kioldását is. A célkeresést egy infravörös keresőrendszer segíti, amelyet egy lézeres távmérő és célmegjelölő egészít ki. E rendszer segítségével lézerrel lehet egyes bombákat célra vezetni.
Az F-117A fegyvereit egy 2 300 kg teherbírású megosztott belső bombakamrában hordozza. Általában bombapárokat hordoz: GBU-10, GBU-12 vagy GBU-27 lézerirányítású bombákat, BLU-109 penetrációs bombákat, WCMD szélkorrekciós robbanófej szórókat, vagy pedig GPS/INS vezérlésű JDAM siklóbombákat. A gép elvileg az Amerikai légierő arzenáljában található összes fegyvert tudja hordozni, így B61 atombombát is.
A gép története
A gép gyártását 1978-ban kapta meg a Lockheed modern programokkal foglalkozó részlege, a kaliforniai Burbank-ben székelő Skunk Works. Az első gép 1981-ben szállt fel a Skunk Works 51-es körzet néven elhíresült Groom Lake bázisáról, alig 31 hónappal azután, hogy meghozták a sorozatgyártási döntést. Az első F-117A-t 1982-ben szállították le, a gépet 1983-ban állították hadrendbe és az utolsó Nighthawkot 1990-ben készítették el. A légierő 1988-ig tagadta a gép létezését, majd 1990 áprilisában egy F-117A-t kiállítottak a nevadai Nellis légibázison, ahova több tízezer látogatót vonzott.
A program elején az F-117A flotta a nevadai Tonopah lőtéren állomásozott; 1984. és 1992. a 4450-es taktikai repülőszázadhoz tartozott, amely 1989-ben beolvadt a 37-es taktikai vadászezredbe. 1992-ben az egész flottát az új-mexikói Holloman légibázisra költöztették, ahol a 49-es vadászezred parancsnoksága alá került.
Harci bevetések
Az F-117-et a modern háborúk során többször is bevetették, először 1989-ben, Panamában, amikor is az invázió alatt két bombát dobott le a Rio Hato légibázisra. Később az öbölháború alatt lézerirányítású bombákat vetett iraki célokra. Később az 1999-es koszovói konfliktus alatt használták, majd 2003-ban a második iraki háborúban. Lézervezérlésű fegyvereket vetett be iraki parancsnoki bunkerek ellen.
Harci veszteségek
Egyetlenegy F–117 veszett el bevetés során. 1999. március 27-én a koszovói konfliktus során a Jugoszláv Hadsereg 250. rakétadandárjának 3. zászlóalja egy SZ–125 Nyeva-M légvédelmi rakétával lelőtte a 82-0806-os számú F–117A-t. Wesley Clark és más NATO tábornok szerint a jugoszláv légvédelem az F–117-eseket régi, nagyobb hullámhosszú szovjet radarral mérte be. A gép lopakodó tulajdonsága eső esetén, illetve nyitott bombakamra ajtóknál elvész, és a két tényező együttállása miatt a gépet látni lehetett a radaron. A pilóta, Dale Zelko, sikeresen katapultált és később amerikai mentőegységek kimentették. A repülőgépet kilövő alezredes Dani Zoltán székely, vajdasági magyar volt.
Nehezen észlelhetőség oka
Az alakja, a "gyémánt" forma miatt a radarhullámokat szétszórva veri vissza. Különleges festékborítása radarhullám-elnyelő tulajdonságú.
Általános adatok
Funkció: csapásmérő repülőgép
Gyártó:Lockheed Martin
Gyártási darabszám: 64
Ár: 42 600 000 USD
Fő üzemeltetők: USA USAF
Személyzet: 1 fő
Első felszállás: 1981. június 18.
Szolgálatba állítás: 1983
Szolgálatból kivonva: 2008. április 22.
Műszaki adatok
Geometriai méretek és tömegadatok
Hossz: 20,09 m
Fesztávolság: 13,20 m
Magasság: 3,78 m
Szárnyfelület: 73 négyzetméter
Üres tömeg: 13 380 kg
Normál felszálló tömeg: 23 800 kg
Meghajtás
Hajtóművek száma: 2 darab
Típusa: General Electric F404-F1D2 gázturbinás sugárhajtómű.
Maximális tolóerő: 2×48 kN
Repülési adatok
Legnagyobb sebesség: 993 km/h, szubszonikus
Hatótávolság: 1720 km
Szolgálati csúcsmagasság: 15 000 m
Szárny felületi terhelése: 330 kg/négyzetméter
Tolóerő–tömeg-arány: 0,40
Fegyverzet
Két bomba az alábbiakból: Mk–84, GBU-10 Paveway II, GBU–12 Paveway II, GBU–27 Paveway III, BLU-109, Mk–61 vagy WCMD típusok, összesen 1800 kg értékben.
Forrás: Wikipédia.