Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A hadművelet nevét arról a dinamóról kapta, amely a brit haditengerészet főhadiszállásának helyet adó doveri vár áramellátását biztosította a háború alatt. Bertram Ramsay altengernagy ennek a dinamónak helyet adó gépteremből tervezte és vezette a hadműveletet és innen tájékoztatta Churchill miniszterelnököt is.

A "Dinamó" hadművelet (angolul: Operation Dynamo) a második világháborúban lezajló brit hadművelet, amely során több mint 300.000 szövetséges (brit, francia és belga) katonát mentettek ki a német csapatok által körbezárt Dunkerque térségéből 1940. május 26. és június 3. között.
A Brit Expedíciós Haderő, illetve a francia és belga hadsereg katonáit az 1940. május 10-én megindított franciaországi hadjáratsorán szorította vissza a La Manche partjára a német Wehrmacht. Winston Churchill brit miniszterelnök a brit parlamentben elmondott beszéde során "kolosszális katonai katasztrófának" minősítette a franciaországi hadjáratot és azt állította: a brit hadsereg színe-java rekedt a dunkerque-i tengerparton és vagy megsemmisül, vagy fogságba esik.
Az evakuálásra vonatkozó utasítást május 26-án adták ki és az első napon 7011 főt mentettek ki. A hadművelet kilencedik napjára azonban összesen 338.226 (198.229 brit és 139.997 francia nemzetiségű) szövetséges katonát szállítottak át Nagy-Britanniába a sebtében összetoborzott flotta hajói. Az evakuálásban több mint 850 különféle hajó vett részt, köztük a Brit Királyi Haditengerészet hadihajói, halászhajók, magánjachtok, utasszállító hajók. A katonák egy része Dunkerque védett kikötőjéből tudott felszállni a hajókra, de az egyre kétségbeejtőbb harci helyzetnek és a Luftwaffe fokozódó támadásai miatt sokuknak órákat kellett vállig érő vízben várakozni, mire felvették őket. A körülbelül 700 kisebb hajó vagy a parttól távolabb várakozó nagy hajókhoz, vagy pedig egyenesen az angol partokhoz szállította a katonákat. A hadműveletben részt vevő legkisebb hajó, az alig 4,6 m hosszúTamzine jelenleg az Imperial War Museum gyűjteményében található.
Az első tervek csak a BEF 45 000 katonájának evakuálásával számoltak két nap alatt, mivel további német támadásoktól tartott a brit hadvezetés. Azonban az első napon, május 27-én csak kb. 7000 főt, míg a következő napon csak további 17.000 főt tudtak kimenekíteni. Hamarosan a Királyi Haditengerészet további 10 rombolója is Dunkerque térségébe érkezett és csatlakozott az evakuálást végző flottához.
Május 29-én már összesen 47.000 brit katonát mentettek ki annak ellenére, hogy aznap este került sor a Luftwaffe első légitámadására a dunkerque-i kikötő ellen. A következő napon további 54.000 fő, köztük az első francia katonák szállhattak fel a hajókra. Május 31-én 68.000 fő és a BEF parancsnoka (Lord Gort) menekült meg. Aznap azonban megadta magát. Lille-ben rekedt 1. francia hadsereg, amely makacs ellenállásával jelentősen megkönnyítette az evakuálást.
Július 1-jén további 64.000 szövetséges katona távozott, mielőtt az egyre növekvő intenzitású német légitámadások lehetetlenné tették a hajóknak, hogy nappal közelítsék meg Dunkerque-et. A brit utóvéd június 2-án szállhatott hajóra további 60.000 francia katona társaságában. Június 3-án éjszaka még 26.000 francia katonát sikerült kimenekíteni, mielőtt 1940. június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et, és a védekező szövetséges csapatok maradványai (36.000 fő) pedig megadták magukat. Dunkerque partjainál 32.000 szövetséges katona vesztette életét.
A következő napon a BBC bejelentette, hogy "Harold Alexander vezérőrnagy (a brit utóvéd parancsnoka) ma reggel egy motorcsónakból megszemlélte Dunkerque partjait, hogy biztos legyen abban, senkit sem hagytak hátra." A szemlére a valóságban az előző nap reggel került sor és a várost védő két francia hadosztály, amelynek nagy érdeme volt a német előrenyomulás feltartóztatásában, június 3-án kénytelen volt megadni magát.
A "Dinamó" hadműveletet a brit haditengerészet irányította és kezdetben csak a haditengerészet hajói vettek részt benne. Azonban igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy csak hadihajókkal képtelenség kimenekíteni a Dunkerque-ben rekedt katonákat, ugyanis a nagy hajók nem tudták eléggé megközelíteni a partokat, míg a kikötőben nem fértek el. Május 27-én a brit hajózási minisztérium felvette a kapcsolatot a brit hajóépítőkkel és olyan hajókat kértek, amelyek a sekély part menti vizekben is tudnak manőverezni. A déli és keleti partok mentén, illetve a Temze folyón hamarosan összegyűjtötték a kishajókat, magánjachtokat, motorcsónakokat, halászhajókat – egyeseket a tulajdonosok beleegyezésével vitték el, a többit viszont a brit kormány kisajátította.
A hajókat feltöltötték és Ramsgate kikötőjébe irányították, ahonnan a haditengerészet aktív tisztjei és matrózai, valamint tartalékosok és néhány esetben a tulajdonosok irányításával Dunkerque-be hajóztak. A kis hajók egy része a partról szállította a katonákat a mélyebb vízben várakozó hajókhoz, de egyesek egyenesen Angliába hajóztak, majd visszafordultak.
Az evakuálásban 39 holland hajó is részt vett, amelyek el tudtak menekülni a Hollandiát megszálló németek elől és csekély merülésüknek köszönhetően jól meg tudták közelíteni a partot. A hadművelet során a hollandok 22.698 főt mentettek ki és 9 hajót veszítettek.
A brit partok mentén önkéntes mentőszolgálatot adó Royal National Lifeboat Institution 19 mentőcsónakot irányított Dunkerque-be. A ramsgate-i és a margate-i bázisok önkéntesei részt is vettek az evakuálásban, a többit a haditengerészet legénysége irányította. A mentőcsónakok közül csak egyet veszítettek: a The Viscountess Wakefield dunkerque partjainál megfeneklett. Egy másik mentőcsónak, a Jane Holland léket kapott, amikor egy torpedóhajó nekiment, majd a motorja felmondta a szolgálatot egy légitámadás után. Legénysége sorsára hagyta, de később Anglia partjainál megtalálták, Doverbe vontatták és megjavították – 1941. április 5-én ismét szolgálatba állhatott.
A partokról kimenekített katonák
A dunkerque-i kikötőből kimentett katonák
Összesen
május 27.
-
7669
7669
május 28.
5930
11 874
17 804
május 29.
13 752
33 558
47 310
május 30.
29 512
24 311
53 823
május 31.
22 942
45 072
68 014
június 1.
17 348
47 081
64 429
június 2.
6695
19 561
26 256
június 3.
1870
24 876
26 746
június 4.
622
25 553
26 175
Összesen
98 780
239 446
338 226
Veszteségek
Az evakuáció sikeres végrehajtása ellenére kb. 30-40 000 francia katona esett német hadifogságba, míg a német légitámadások, illetve a korábban szerzett sebesülések következményeként kb. 32 000 fő vesztette életét.
A brit haderőnek az összes nehézfegyverzetét Dunkerque-ben kellett hagyni. Összesen 2472 tüzérségi eszköz, 65 000 szállítóeszköz és 20 000 motorkerékpár került a németek kezére. Emellett a haderő ellátásához szükséges 377.000 tonna készlet, 60.000 tonna lőszer, 147.000 tonna üzemanyag is hátramaradt.
A hadműveletben közvetlenül részt vevő hajók közül hat brit és 3 francia romboló, és 9 további nagy hajó süllyedt el. 19 rombolót súlyosan megrongáltak a Luftwaffe légitámadásai. Összesen több mint 200 szövetséges hajó süllyedt el, és körülbelül ugyanennyi rongálódott meg.
A Brit Királyi Haditengerészet elsüllyedt rombolói:
HMS Grafton – május 29-én megtorpedózta a német U-62 tengeralattjáró.
HMS Grenade – május 29-én a dunkerque-i kikötő keleti rakpartja mentén egy német légitámadás következtében süllyedt el.
HMS Wakeful – május 29-én a német S-30 torpedónaszád által kilőtt torpedó süllyesztette el.
HMS Basilisk, HMS Havant és HMS Keith – június 1-jén süllyedtek el német légitámadások következményeként.
A francia haditengerészet veszteségei:
Bourrasque, Nieuport közelében süllyedt el május 30-án.
Sirocco', a német S-23 és S-26 torpedónaszádok süllyesztették el május 31-én.
Le Foudroyant, június 1-jén légitámadás következtében süllyedt el.
A brit haditengerészet hajói 35 német repülőgépet lőttek le és további 21-et megrongáltak május 27. és június 1. között.
Churchill háborús visszaemlékezéseiben idézte fel, hogy a Brit Királyi Légierő is jelentős szerepet kapott a hadművelet során, amikor megpróbálták megvédeni a parton rekedt katonákat a Luftwaffe támadásaitól.
Május 26. és június 4-e között a RAF összesen 4822 bevetést repült Dunkerque térségében, és több mint 100 repülőgépet vesztett. A britek szerencséjére a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a Luftwaffe nem tudott minden nap felszállni, ami jelentősen hozzájárult a brit veszteségek alacsony számához.
A RAF összesen 262 német repülőgép lelövéséről számolt be Dunkerque felett, azonban az összecsapások jelentős részére távolabb került sor és a parton rekedt katonák ebből nem sokat érzékelhettek – sokan közülük később azzal vádolták a RAF-ot, hogy magára hagyta a katonákat.
:|

11 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!