Én kiégtem agyilag
Nacho Diaz rajzai.
Dran munkái.
Gunduz Aghayev munkái.
Andre Guerra kis rajzokkal kedveskedik az iskolában nyammogó gyerekeinek, hogy ne unatkozzanak.
Legyen szó békeidőről vagy háborúról, a katonák valamilyen szinten kötődni kezdenek harceszközeikhez, fegyvereikhez, és a lehetőségeikhez képest igyekeznek azokat személyessé, egyedivé alakítani, vagy azzal is üzenni az ellenségnek. Legyen szó, egy bombára festett elrettentő üzenetről, vagy egy repülőgépre festett nose-artról, a lehetőségeknek csak az adott eszközök mérete, és persze az elöljárók mentalitása szabhatott határt. Legkönnyebb helyzetben a repülősök voltak, a bombázókra és vadászokra festett cápafogak, rajzfilmfigurák és csinosabbnál csinosabb hölgyek sokak előtt ismertek, de hasonló díszítések például tengeralattjárókon és kisebb mértékben harcjárműveken is megfigyelhetők.
Előtte - utána képek.
Aztán a posztok amiket hozok kiszámíthatatlanok.
Magyarországon a 17. században honosodott meg a kékfestés. 1608-ban Lőcse, Eperjes, Késmárk és Igló közösen alapított kelmefestő céhet. Az ország középső és nyugati területeire – beleértve az egész Dunántúlt és a Duna–Tisza közét is – a bécsi központú Schön- und Schwarzfärber céh terjesztette ki hatáskörét. Később, a 18. században több város kivált ezekből a központosított szervezetekből és ott önálló céhek alakultak. Ebben az időben már szinte minden városban, sőt falvakban is működtek festőműhelyek, mert a kereslet a nyomott mintás kelmék iránt igen nagy volt. Többen ezek közül a mesterek közül igyekeztek az újabb eljárásokat is elsajátítani és felhasználni.