Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Második generáció (1982–1986)
1981 végén a Toyota kidolgozta a Celica új generációját az 1982-es évre, így megszületett a Celica Supra új generációja is. Japánban az autót Celica XX-ként ismerték, de a világ többi részén Celica Supra néven árulták. A kocsi továbbra is a Celica tervein alapult, de már volt néhány jól látható eltérés, megkülönböztető jegy rajta, például az eltérő orr-rész és a teljesen a karosszériába simuló bukólámpák. A Suprában továbbra is soros hathengeres motorok a Celica né

L-Type és P-Type
Az észak-amerikai piacon kétféle változatban lehetett kapni az autót: Performance Type (P-Type, a sportosabb verzió) és Luxury Type (L-Type, a több kényelmi felszereléssel felszerelt verzió). Bár műszakilag megegyeztek, mindkettőhöz más-más extrák és kiegészítők jártak, eltérő volt például a kerékméret és egyes karosszériaelemek is. A P-Type kerékíveire üvegszálas szélesítőelemek kerültek, míg az L-Type-hoz nem járt ilyen kiegészítő. A P-Type-ban alapfelszereltség volt a nyolcféleképpen állítható ülés, de bőrüléseket egészen 1983-ig nem lehetett rendelni hozzá. A P-Type-ot valamivel nagyobb alufelnikkel árulták, mint az L-Type-ot, de 1985-ben utóbbi modell is a P-Type-éhoz hasonló felniket kapott, igaz, a méretek még mindig eltérőek voltak. Az L-Type-hoz rendelhető volt digitális műszerfal fedélzeti komputerrel, erre inkább Kanadában volt példa, az Egyesült Államokban meglehetősen kevesen kértek ilyen műszerfalat. A digitális műszerfal magában foglalt egy digitális fordulatszámmérőt, sebességmérőt, üzemanyagszint-jelzőt és digitális hőfokmérőket. A fedélzeti komputer kiszámolt és kijelzett néhány olyan adatot, mint például a fogyasztás (gallonban és mérföldben számolva), az érkezés várható időpontját vagy, hogy mekkora táv van még hátra az adott útból. Az 1982-ben gyártott modellek kivételével a P-Type-okon alapfelszereltség volt a fényszórótörlő, az L-Type-okhoz viszont soha nem járt ilyesmi. Bár a váltóáttételek változtak az évek során, minden P-Type-ot részlegesen önzáró differenciálművel (LSD) szereltek.

1982-ben az Észak-Amerikába exportált modelleket 2759 cm³-es, 12 szelepes soros hathengeres DOHC motorral szerelték. Ez 145 lóerő (108 kW) leadására volt képes és 210 Nm-es nyomatéka volt. Sűrítési aránya 8,8:1 volt a nagyobb teljesítmény érdekében és vákuumos rásegítésű gyújtáselosztóval szerelték. Amikor az autó bemutatkozott, 9,8 másodperc alatt gyorsult nulláról hatvan mérföldes óránkénti sebességre és 17,2 másodperc alatt tett meg negyed mérföldet, miközben 80 mérföld per órára (130 km/h) gyorsult.

Az autóhoz alapfelszereltségként az ötsebességes manuális W58 sebességváltó járt, de az L-Type rendelhető volt a négysebességes automata A43DL váltóval. Mindkét váltóban volt overdrive fokozat, a manuálisban az ötödik sebesség volt ez, míg az automatánál 35 mérföld per órás (56 km/h) sebességnél lépett életbe. Az 1982-es modellek differenciálművének áttétele 3,72:1 volt. Az autó a Lotus által tervezett független első és hátsó felfüggesztéssel, fogasléces kormányművel, elöl pedig MacPherson rugóstagokkal rendelkezett. Hátul ferde lengőkaros felfüggesztése volt, stabilizátor rúddal és spirálrugókkal. Mind a négy keréken tárcsafék volt.

Ami a belső teret illeti, a Suprákban alapfelszereltséggé váltak az elektromos ablakok, az elektromosan állítható tükrök, a központi zár, a térképvilágítás, a tempomat, az állítható kormány és az automata klíma is. A központi zár kapcsolója a középkonzolon volt található, a tükörállító gomb mellett. Az Észak-Amerikában árusított modellek analóg kilométerórája csak 85 mérföld per óráig (140 km/h) volt skálázva. Az autóhozolyan extrák voltak rendelhetőek, mint a napfénytető, kéttónusú fényezés vagy egy öthangszórós AM/FM/MPX rádiósmagnó, melyhez tartozott egy 105 wattos erősítő és hétsávos grafikus kiegyenlítő. Az alapfelszereltségű kocsikhoz egy hagyományos ötcsatornás AM/FM/MPX rádió járt. Az L-Type-hoz már ebben az évben is lehetett rendelni bőrülést, de a P-Type-oknál ekkor még csak csíkos kárpittal ellátott ülések jártak.

Az AM/FM antenna a szélvédőbe volt építve, így nem volt szükség hagyományos tetőantennára a rádiójelek fogásához. A tanksapka kulccsal zárhatóvá vált, a csomagtartófedél és a hátsó lökhárító pedig minden esetben fekete volt, függetlenül a karosszéria többi részének színétől. Az L-Type-hoz rendelhető volt a hátsó ablak fölé egy napellenző, légterelő elem. A tolatólámpa a hátsó rész közepén kapott helyett, és az ajtókilincsek is különlegesek voltak, nem fölfelé, hanem oldalra kellett húzni őket az ajtók nyitásához. A gyártás első hónapjaiban a kocsi elejére és B-oszlopára a "SUPRA" felirat került, de ezt később felváltotta a "CELICA SUPRA" felirat. Az L-Type-okon az első és a hátsó kerekek mögé is kerültek sárvédőgumik, a P-Type-okról viszont ebben az évben ezek még hiányoztak.

Nem sok minden változott a Suprákban az 1983-as évre, de ugyanabból a 2759 cm³-es 5M-GE motorból már 150 lóerőt (112 kW) és 216 Nm nyomatékot voltak képesek kihozni a Toyota mérnökei. A motorban az egyetlen komoly változtatás az volt, hogy a vákuum rásegítésű elosztót felváltotta az elektromos verzió, persze a teljesítménynövekedést nem ez okozta. A differenciálmű áttétele 4,10:1-re változott a P-Type és 3,73:1-re az L-Type esetében. Az L-Type-hoz választható A43DL négysebességes automata sebességváltót leváltotta az új A43DE. Ehhez tartozott egy elektronikus kontroller, mely ahhoz igazította a váltásokat, hogy a sofőr sportosan szeretne-e vezetni vagy inkább spórolna az üzemanyaggal. Ez volt az első elektronikusan vezérelt sebességváltó (ECT), melyet személyautóba szereltek. A vezető egyetlen gombnyomással "Power" vagy "Normal" módba kapcsolhatott, a "Power" mód jobb gyorsulást tett lehetővé, míg a "Normal" mód kiegyensúlyozottabb teljesítményt (ezáltal kevesebb fogyasztást) jelentett.

A kocsi belsejében nem történtek látható változások, kívül viszont igen. A szélvédőbe integrált antennákat felváltották a hagyományosak, melyek erősebbek voltak elődeiknél, minden modellre kerültek sárvédőgumik, és a P-Type-okat felszerelték fényszórótörlőkkel is. Az összes Észak-Amerikába exportált autó B-oszlopán és elején a "CELICA SUPRA" felirat volt olvasható és csak a P-Type-ok voltak rendelhetők kéttónusú fényezéssel.

1984-re a Toyota további változásokat eszközölt a Suprán. A manuális ötsebességes sebességváltóval szerelt modellek már 160 lóerő (119 kW) és 221 Nm nyomaték leadására voltak képesek. A teljesítménynövekedés az új "D"-alakú szívócsatornás szívócsonkoknak és a 9,2:1 sűrítési aránynak volt köszönhető. A manuális váltós autók differenciálművének áttétele is megváltozott 4,30:1-re. Az automata váltós Suprák teljesítménye nem változott, de a differenciálmű áttételük áttételük igen, 4,10:1-re.

A leglátványosabb külső változás az első irányjelzők átalakítása volt, melyek ívesen meghajlottak, a karosszéria formáját követve. A külső fényszórók (a bukólámpák alatt) formája is megváltozott és a csomagtartófedél függőleges részére nagy betűkkel a "SUPRA" felirat került, a teljes teret kitöltve. Korábban csak egy kis felirat volt itt található, a csomagtartófedél jobb oldalán. Maga a csomagtartófedél és a hátsó lökhárító is változott: most már ezeket is a kocsi színéhez igazították, nem voltak egységesen feketék, mint a korábbi modelleknél. A kilincsek már felfelé húzásra nyitották az ajtókat, nem oldalirányban mozogtak, és a P- és L-Type-ok esetében is rendelhető volt kéttónusú fényezés.

Belül is változott néhány dolog, például a kormánykerék és a központi zár valamint a tempomat kapcsolója is új kinézetet kapott. A Toyota a kilométerórát is lecserélte, a régi, csak 85 mérföld/óráig (140 km/h) skálázott műszer helyére 130 mérföldes (210 km/h) sebességig skálázott óra került és az automata klíma kijelzője is megváltozott. A korábban extraként rendelhető kazettás magnó és kiegyenlítő alapfelszereltséggé vált.

A Supra 1985-re ismét átesett néhány változtatáson, a teljesítmény 161 lóerőre (120 kW) nőtt, a nyomaték pedig 229 Nm-re nőtt. Már az automata és a manuális sebességváltós autók is egységesen ugyanilyen erősek voltak. A motorokba új fojtószelephelyzet érzékelő (TPS), kipufogógáz-visszavezető rendszer (EGR) és kopogásérzékelő került. Az erősebb motorral a Supra 8,4 másodperc alatt gyorsult nulláról hatvan mérföld per órás sebességre és 16,1 másodperc alatt teljesítette a negyedmérföldes távot, ami alatt 85 mérföld/órás (137 km/h) sebességre gyorsult.

Más változások is történtek, például a hátsó ablak fölött lévő napellenző jobban belesimult a karosszériába és már nem egy, hanem két részből állt. Furcsamód ebben az évben nem lehetett bőrbelsőt rendelni az L-Type-okhoz, a P-Type-okhoz viszont igen. A kocsikba gyári riasztó került, a külső visszapillantó tükröket beépített páramentesítővel szerelték, amit a hátsó ablak fűtésével együtt lehetett aktiválni. Ebben az évben minden Suprába automatikusan kikapcsoló lámpák kerültek, melyek a motor leállítása után maguktól kialudtak, indításkor pedig újra világítani kezdtek.

A tervek szerint 1985-ben befejezték volna a második generációs Suprák gyártását, de a harmadik generáció késése miatt eltolódott a határidő. 1986 első felében is készültek P-Type-ok, melyek szinte teljesen megegyeztek az egy évvel korábbi modellel, csak néhány apró kozmetikai változáson ment át az autó, például a csomagtartófedél közepére került egy pótféklámpa. Ebben az évben L-Type-okat már nem gyártottak.

A modell műszaki adatai


Hossz: 4661 mm
Szélesség: 1720 mm
Magasság: 1321 mm
Tömeg: 1361 kg
Alváz: A60
Tengelytáv: 2614 mm
Üzemanyag: benzin

Motor

1988 cm³ M-TEU turbós soros hathengeres, 160 LE (119 kW), 230 Nm
1988 cm³ M-TE soros hathengeres, nincs további adat
1988 cm³ 1G-EU soros hathengeres, nincs további adat
1988 cm³ 1G-GEU soros hathengeres, 160 LE (119 kW), 182 Nm
2759 cm³ 5M-E soros hathengeres, 140 LE (104 kW), 226 Nm
2759 cm³ 5M-GE soros hathengeres, 178 LE (133 kW), 287 Nm

Váltó

Ötsebességes manuális W58 és W55
Négysebességes automata A43DL
Négysebességes automata A43DE

Forrás: Wikipédia.

1 hozzászólás

  • Hessen 2016. július 17. 23:59

    1
    Csak sikerült másodszor is elrontani. A bevezetőben ez lenne a vége. Valaki megtudná csinálni. És bocsi, legközelebb figyelek.

    A Suprában továbbra is soros hathengeres motorok a Celica né (itt a hiba a fenti szövegben) gyhengeresei helyett, így hosszabb volt, és nagyobb tengelytávval rendelkezett. A hátsó ablakon volt egy kis légterelő, napellenző elem, hasonlóan a Nissan korabeli Z-jelű autóihoz, a Toyota ezzel is jelezte a rivalizálást. Az új Supra szélesebb lett elődjénél, így a japán szabályok szerint nem lehetett a kompakt autó kategóriába sorolni.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!