Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Az ember azt hinné, hogy egy Boeing 727 típusú utasszállítót nem lehet elveszteni csak úgy.

Az eredetileg American Airlines gépét még 1975-ben gyártották és sokáig helyi járat volt. 25 évig teljesítette hibátlanul a szolgálatát, amikor úgy döntöttek eladják. Ekkor került az Angolai légitársaság tulajdonába, illetve lízingelték. A Boeing a Luandai repülőtéren szállt le és várta a sorsát.
A TAAG átalakította a gépet, és az utasüléseket kiszereltette, helyettük hatalmas üzemanyagtartályokat szereltettek be. Ezekbe a tartályokba összesen 19000 liter dízelolajat lehetett szállítani. A célja pedig az volt, hogy a gyémántbányák számára szállítson üzemanyagot a generátorok részére. Erre azért volt szükség mert Angolában polgárháború folyt, és a közúti közlekedés-szállítás igencsak veszélyes volt. Az esetek nagy részében nem érkezett meg a bányákhoz az olaj. Így a repülővel (illetve több is volt) akarták biztosítani az utánpótlást.
A gép 14 hónapig állt a repülőtéren mire mindent elvégeztek, és feltöltötték gázolajjal a tartályokat. A gép kapott két új motort is a háromból. Engedélyük viszont még nem volt a közlekedésre.

2003. Május 25. -én reggel 5 órakor két karbantartó érkezett a repülőgéphez. Név szerint Ben C. Padilla és John M. Mutantu. A két szerelő beszállt a gépbe és ismeretlen tevékenységbe kezdtek (feltételezések szerint csak ellenőrizni érkeztek a gép állapotát).
Igazából ekkor pörögtek fel az események. A hajtóműveket beindították, majd anélkül, hogy a jelzőfényeket feloltották volna gurulni kezdtek. A gép mozgása felületes volt, mintha tétováztak volna, és jobbra-balra kis kormánymozdulatokat tettek. Végül kigurultak a fő futópályára. A torony eközben észlelve a furcsa helyzetet azonnal rádión kapcsolatot akart létesíteni a pilótákkal. Azonban a rádió néma volt, illetve a transponder sem működött a gépen. A repülésirányítók ekkor már rájöttek, hogy komoly gond van, és utasítást adtak a felszállópálya lezárására, ami annyit tett volna, hogy néhány teherautóval odaállnak a Luandai kifutóra. Azonban elkéstek, a 727-es gázt adott és könnyedén felszállt, majd alacsonyan áthúzva a város felett pár perc alatt kijutott a radarok hatótávolságából és eltűnt az Atlanti óceán felé.

Az eset azonnal felkeltette az FBI érdeklődését, hisz nemrég volt a WTC katasztrófa. Egy üzemanyaggal feltöltött és azon kívül gázolajjal megpakolt gép több mint aggodalomra adott okot. Felderítők indultak útnak, de a repülőgépnek teljesen nyoma veszett.
Már az elején komoly kérdések merültek fel. A 727-esnek 3 fő személyzet kell a vezetéséhez, de csak két ember szállt be. Ráadásul Mutantu még sosem vezetett repülőt. Padilla-nak volt légi jogosítvány de nem nagyon használta. Két repülésben tapasztalatlan ember pedig, hogy vihette el a 3 főt igénylő gépet? Bár műszakilag értettek hozzá, de a repülés más mint a karbantartás.
A vizsgálatból hamar kiderült, hogy 2400 km hatótávnyi kerozin volt a gépben, tehát ekkora sugarú körben kell vizsgálódni. Mivel Luanda tengerparti város, így a fele tengeri, másik fele szárazföldi területre szorult mint keresési terület.
Az első feltételezések szerint a tapasztalatlan pilóták miatt biztosra vették, hogy lezuhantak valahol, viszont mivel akkora mennyiségű gázolajat szállítottak, hogy az a tengeren több négyzetkilométeres olajfoltot, illetve a szárazföldön akkora tüzet okozott volna, hogy azt biztos észrevették volna. A keresés nyomán egyiknek sem látták jelét. Nemhogy roncs, de se füst, se olajfolt nem volt sehol. A környék repülői sem jelentettek ilyesmit.
Az FBI pedig egyre idegesebb lett, és attól tartottak, hogy az afrikai iszlamisták megszerezhették a gépet és valahol be fogják vetni mint bombát.
A vizsgálatba kissé bezavart, hogy Kongói Kinshasa-ban és Nigériába jelentettek egy alacsonyan szálló 727-est, de később egyik hírt sem tudták hitelt érdemlően megerősíteni.
A nyomozás elakadt és csak telt az idő, közben a kedélyek csillapodtak és inkább gazdasági oldaláról vizsgálták az ügyet. A lízingelt gép sokáig állt a Luandai reptéren, így ott dollárban komoly adósságot halmozott fel a cég és az új motorok sem voltak olcsók.
Egyre nagyobb lett a gyanú, hogy tulajdonképpen biztosítási csalás történt, és a gépet szimplán ellopták, mint egy autót és utána a tulajdonos széttárja a kezét.
Egy korábbi pilóta (aki hasonló szállítmányokat intézett) komoly anyagi gondokról mesélt. Folyamatosan katonák voltak a repülőgépe körül, és a fizetések csúsztak. Ha pedig megkapta, akkor jött egy öltönyös fickó egy aktatáskával amiben gyűrött 1-5 dollárosok voltak tömve, és abból fizették ki. A munkát nem tudta vagy nem merte ott hagyni, ezért később azt találta ki, hogy haza kell utaznia a beteg anyjához, csak utána sose tért vissza a légitársasághoz.

Az FBI által rettegett verziót végül 2005-ben elvetették. Feltételezték, hogy a gép valahol leszállhatott, akár a sivatagban amire volt már példa Mali-ban. (Ezt a teóriát viszont erősen rontja, hogy ehhez tapasztalt rutinos pilóták kellenek, és a két szerelő nem volt az)
Utána átfestették és eladták mint ahogy a lopott autókkal szokás. Az egyik ilyen feltételezett nyom egy libanoni gazdag üzletemberhez vezetett. Úgy gondolták Guiena-ban lett átfestve a gép egy szemtanúra hivatkozva, aki még látta a gép eredeti sorszámát a munkálatok során. Új sorszámmal adták tovább a libanoni üzletembernek aki helyi járatként használja.

A pontos okok és események végül sosem derültek ki. Mint ahogy a gép, úgy a rajta levő két ember is nyomtalanul eltűnt. Az FBI azóta is körözési listán tartja őket, bár egyesek szerint már nem is élnek.

8 hozzászólás

  • ArkaChopa 2018. november 16. 07:57

    1
  • blaise21 #1 2018. november 16. 08:45

    2
    Felfoghatatlan, hogy ilyen megtörténhet...se GPS jeladó se semmi nincs ezekben a gépekben,a mivel látnák, hogy merre van?
  • Inhouse #2 2018. november 16. 09:19

    3
    @blaise21: Én sem értem továbbra sem, hogy a 2000-es években még eltűnhet egy ekkora gép csak úgy. Lásd a maláj gép a sok emberrel. Technikailag simán megoldható, mégsem teszik meg. Anno a maláj gépnél és a mostani tengerbe veszettnél, meg sok másiknál is előjött a probléma, hogy ilyenkor nem találják a fekete dobozt a tenger mélyén. Az jutott eszembe, hogy vízbe csapódásnál (vagy közvetlenül előtte inkább) egy bóját dobhatna ki a gép benne egy uSD kártyával, amin rajta lennének az addigi infók (pilótafülke hanganyag, repülési adatok, pozíció). Adna jeleket is egy ideig, mint a rendes. Mivel úszik a vízen, kicsit talán könnyebb megtalálni...de akár bele lehetne tenni egy műholdas telefon elektronikát és indítana egy hívást, hogy mi történt, aztán kussolna és adott időközökben várná a hívást és csak akkor merülne számottevően az akku. Aztán rá kis időre láttam egy új Boeing szabadalmat erről, vagy valami hasonlóról. De miért nincs még mindig? miért nem kötelező? Miért nem mehetnek adatok a vészhelyzet kezdetétől folyamatosan egy központba? Inkább elveszítenek gépeket és embereket és utólag költenek horribilis összegeket a keresésre, kivizsgálásra.
  • black235 #3 2018. november 16. 10:20

    4
    @Inhouse: Miért nincsennek ilyen berendezések? Annak a költsége horribilis, hogy keresnek egy gépet, de annak a valószínűsége, hogy kersni kelljen egy gépet elég kicsi. A média felkapja mint szenzációt, mert elég ritkán történik ilyen figyelembe véve a repülőgépek számát.
    Vagyis a mérleg egyik serpenyőjében van X összeg keresés költsége, elveszett gép értéke, kártérítések meg egy elég kicsi velószínűség, hogy mindez bekövetkezik.
    A mérleg másik serpenyőjében van egy beszerzési költség és folyamatos karbantartási költség, ami a sok évre, (gép élettartama), már meghaladhatja az előző összeget.
    Gyakorlatilag a légi társaságoknak olcsóbb az előbbi, a "kockázatot" meg áthárítják a biztosítókra.
  • Inhouse #4 2018. november 16. 10:37

    5
    @black235: Elenyésző lenne a gép és az emberek értékéhez képest, de még az eredeti fekete dobozhoz képest is a költsége. Nem kell tűzállónak lennie, kapjon egy ütődés és időjárás álló bélést és ússzon. A műholdas telefon sem menne állandóan, csak a vészhelyzetben. Egy autó önszántadból követhető már olyan költségből, hogy sokaknak a mindennapok része. Persze az óceánok felett nincs mobil torony, de GPS jel van, és működhet a rádió, vagy a műholdas telefon. Ne vesszenek már el százak és milliárdos gépek nyom nélkül a 21. században pár ezer $ költség miatt. A biztosítók is érdekeltek lehetnének ennek a bevezetésében, hiszen kevesebb talány lenne, hogy mi történt, hatékonyabban lehetne kivédeni a hibákat, ergo kevesebb költség, adhatnának kedvezményt a díjaikra, ha ez meg van oldva.
    Csak én érzem úgy, hogy manapság kicsit több a sokutasos eszközök balesete, mint az átlag? Repülő, busz, vonat, stb... még Németországban, vagy Angliában is, nem kell Dél Afrikába menni.
  • black235 #5 2018. november 16. 10:49

    6
    @Inhouse: Egy autóba épített nyomkövetőt nem hasonlthatsz össze egy repülőgépbe épített eszközzel. Vannak biztonsági előírások és mielőtt bármi ilyet betennél a gépbe, be kell bizonyítanod, hogy ezeknek az előírásoknak megfelel az eszközöd és hogy abba a gépbe beépíthető. Pl.: nincs semmiféle visszahatása a gép többi berendezésére.
    Ilyenek miatt egy autóba épített 100 eurós cuccból pillanatok alatt több ezer eurós lesz, mert relatív kis darabszámban gyártott cucc, magas fejlesztési költségekkel.
  • Inhouse #6 2018. november 16. 11:59

    7
    @black235: A nagyságrend érzékeltetésére és a technika fejlettsége miatt írtam a hasonlatot. Egy autó és a benne levő nyomkövető, adattovábbító rendszer ára aránylik egy sok millió dolláros repülőgéphez (a benne utazó fel nem becsülhető emberéletekkel) és az abba építendő ketyeréhez. Én sem gondoltam, hogy az aliról rendelnek egy "Boeing CanBus" adaptert és azt szerelik bele. A több ezer €-t én is írtam. A fejlesztése mindennek drága, az eredeti fekete dobozé is az volt, meg sok minden másé is...csak az sokszor szinte semmit sem ér, ha megsemmisül, vagy elő sem kerül. Továbbra is tartom azt, hogy manapság lenne reálisan megvalósítható és üzemeltethető megoldás arra, hogy az adatok (vagy azok egy része) tengerbe zuhanáskor is nagyobb arányban előkerülhessen. És talán már a szakértők is gondolkodtak ezen, mint írtam a szabadalomról az előzőben. Közben kerestem és ha erre emlékszem akkor rosszul, mert Airbus-os ötlet... www.flightsafetyaustralia.com/2017/06/airbus-to-develop-pop-out-fligt-recorders/…
    Ugye azt nem kell írnom, hogy mi nem vagyunk szakértők és ami írtam az szerintem van így...?
  • black235 #7 2018. november 16. 13:29

    8
    @Inhouse: A kockázat a biztosítóké, és ők az ember életet is számszerűsítik, mert annyit fizetnek ki kártérítés címen. Így az ember élet a cégek szemében nem felbecsülhetetlen, mert pénzügyi oldalról tekintenek erre. Egy vállalatnak nem sok lelkiismerete van... "szép modern világ."
    Ahogy egy füstérzékelőt is időközönként ellenőrzni kell(ene), úgy egy plusz beépített eszközt is, hogy még helyesen működik-e. Plusz költség a beépítés, plusz költség az üzemeltetés.
    Technikai oldalról megoldható lenne, ezt bizonyítja az Airbus szabadalma.
    Gyakorlatilag nem éri meg nekik, valószínű azért maradt eddig csak szabadalom és ötlet.
    Törvénykezés oldaláról nézve még senki nem kényszerítette őket rá szabályozással, hogy beépítsenek ilyesmit.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!