Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Egy titán a multból

Története

Az IS-7 megtervezésével az orosz hadügyminisztérium Nikolai Fedorovich Shashmurin-t bízta meg. (Többek között az ő nevéhez fűződik az IS-2-es és az IS-3-as formaterve is. ) Az első tervekkel Nikolai 1945 végére készült el, s a harckocsi korai, első fa mintapéldánya 1946 elején lett kész a Leningrádi No.100-as gyárban. A tank ekkor még az object 260-as (объект 260) típusnevet viselte. Az IS-7-es, azaz magyarul a JSz-7-es (A JSz a Joszif Sztálint rövidíti, mely oroszul Ио́сиф Ста́лин, azaz "Iosif Stalin") nevet csak az első működő példány legyártásakor kapta.

Nikolai a harckocsi alakjának megtervezéséhez a korábbi IS-3-as terveit vette alapul. A cél az összes korábbi gyengepont kiküszöbölése volt, illetve az elemek további megerősítése.

Nikolai több másik tervezővel és mérnökkel együtt dolgozva 1946 és 1948 között összesen 7 mintapéldányt készített el, s a kezdeti gyári tesztek után 4 prototípus tankot átadtak az állami közlekedési bizottságnak. Az egyik tetsztelő, E. Kulchitsky úgy számolt be a gépekről, hogy "nagyon finom szerkezetek, és hihetetlenül közvetlen a vezérlésük, minden kicsi mozdulatra rögtön válaszolnak".

A tesztek azonban nem voltak gondmentesek, az egyik gép ugyanis teljesen kiégett egy balesetben, melyet a súlycsökkentésre szánt műanyag üzemanyagtartály okozhatott. Ennek okán a gépekben később kicserélték az üzemanyagtankokat hagyományos fémre.

Idő közben még sok másik apróbb részleten változtatott Nikolai és csapata mire a végleges változat elkészült, s melyet már nyugodtan ajálnhattak az orosz hadügyminisztériumnak sorozatgyártásra, de végül 1948-ban a harckocsi gyártását pontos ok megnevezése nélkül lemondták.

A legnagyobb valószínűség szerint az ok a harckocsi tömege volt, ugyanis a 68 tonnás óriást a legtöbb híd nem bírta volna el, és ez nagyban csökkentette a harci értékét. Ezt alátmasztja az a tény is, hogy a későbbiekben az orosz hadügyminisztérium egy nyilatkozatot adott ki arra vonatkozóan, hogy a harci járművek tömege nem haladhatja meg a 60 tonnát.

Az utolsó legyártott darabot megőrizték és jelenleg a Kubinkai tank múzeumban megtekinthető.

Felépítése

A páncélzat kialakítása

Jól látható, hogy az IS-7 a kialakításában az IS-3-as harckocsi alakjára hasonlít. Megörökölte a különleges "fordított kanál" alakú tornyát és a több irányba szögelt első frontpáncélját is. Továbbá a tornyán kiküszöbölték az összes lövedékcsapdát is.

Páncélját elsősorban a kor egyik legerősebb lövege ellen, a KwK 44-es ellen tervezték, melynek a harckocsi eleje minden gond nélkül ellen is állt. A tervezők azonban nem csak a szemből érkező lövedékekre gondoltak, ezért a harckocsi oldalsó páncélját is megerősítették és addig soha nem látott módon megdöntötték. Az IS-7-as alja gyakorlatilag "V" alakú lett, így az esetleges aknák és az oldalról érkező lövedékek erejét is elhárította volna.

A tornya egy minden oldalról döntött, leginkább egy kanálra hasonlító felépítmény lett, mely a különleges alakja által akár még a hátulról érkező lövedékeket is elhárította volna. Valamint nagyon fontos megjegyezni, hogy a kor legtöbb harckocsijával ellentétben, ennek nem volt sehol sem a teknő felé beforduló, félgömbölyű rész a tornyán, ezzel megszüntetve a fentebb is említett lövedékcsapdákat. (Ez alatt azt kell érteni, hogy a lövedékek nem tudtak bepattanni a toronyról lefelé a teknőbe. )

Talán azt is mondhatjuk, hogy a kor egyik legkiválóbb tervezői munkáját hajtották végre ennek a harckocsinak a páncélzatán.

Meghajtás

Az IS-7-et egy bivaly erős V12-es M50-T dízelmotor mozgatta, mely a többszáz lóerőt egy 8 sebességes bolygóműves sebességváltón juttatta a lánctalp fogaskerekeihez.

A hatalmas tömeg adta talajterhelést mind a két oldalon hét darab hajtás nélküli kerék volt hivatott csökkenteni, melyeknek belső felében gumigyűrű volt, hogy csökkentse a rezgéseket és a személyzetnek kényelmesebb utazást biztosítson. De a harckocsi felfüggesztése sem volt átlagos; a történelemben először ez a harckocsi kapott független felfüggesztést torziós rugózással.

A löveg

Az ágyú egy S-26-os tengerészeti lövegből átalakított ágyú volt. Az új löveg az S-70-es típusszámot viselte. A 130 mm-es űrméretű és 7020 mm-es csőhosszú löveget egy öntöltő berendezéssel látták el, s bár a löveget öntöltőként jegyzik, valójában inkább fél-öntöltőnek kellene nevezni, mivel a lövedékek és az azokhoz való indítótöltetet a kettő töltőkezelőnek kellett a lőveg öntöltő berendezésének "tárjába" helyezni. A löveg tehát csak innentől volt ténylegesen öntöltő. Ezzel a megoldással körülbelül 6-8 lövés/perces teljesítményre volt képes a hatalmas löveg.

A gyors újratöltési idő mellett azonban volt egy nagy hátránya a lövegnek; mégpedig hogy minden lövés után alaphelyzetbe kellett állítani, hogy a töltést elvégezhessék, ez pedig rögtön rávilágít arra a tényre, hogy a gyors töltés teljesen értelmetlen, ha újra célra kell állítani a nagy löveget. Így az elméleti két lövés között eltelt 8-10 másodperces idő rögtön 30 másodperc körüli értékre ugrik.

A BR-482-es (БР-482) lövedék átütőereje adott távolságon és becsapódási szög mellett:

(Az adatokat egymás felett kell nézni, tehát 500 méteren például 205 mm az átütés 30 fokos szökben. )

Lövedék \ Távolság:
------------------------>500---1000---1500----2000---3000 (m)

БР-482 (Becsapódási szög: 30°)
------------------------>205-----195-----185----175-----145(mm)

БР-482 (Becsapódási szög: 90°)
------------------------>250-----240-----225----210----180 (mm)

Adatok

Gyártási darabszám: 7

Személyzet: 5 fő
-parancsnok
-kettő töltőkezelő
-irányzó
-vezető

Tömeg és méretadatok

Súlya: 68 tonna

Hossza:
-738 cm (löveg nélkül)
-1148 cm (löveggel)
Szélessége: 340 cm
Magassága: 248 cm
Hasmagassága: 50 cm

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet: 130 mm-es S-70 löveg
Lőszerjavadalmazása: 25-30 darab

Másodlagos fegyverzet:

-2 darab KPVT 14,5 mm-es géppuska
Lőszerjavadalmazása: 500/géppuska

-6 darab SGS 7,62 mm-es géppuska
Lőszerjavadalmazása: 1000/géppuska

Páncélzat

("°" = a döntési érték fokban)

A teknő felső frontja: 150 mm (60°)
A teknő alső frontja: 150 mm (50°)
A teknő felső oldala: 150 mm (52°)
A teknő alsó oldala: 100 mm (63°)
Torony: 240 mm (55°)

Meghajtás

Motor: 12 hengeres M-50T dízel motor
Teljesítmény: 1050 Le (772 kW) 1850-as fordulat/perc mellett.
Lökettérfogat: 62.400 cm3
Legnagyobb nyomaték: 4606 Nm
Felfüggesztés: Független felfüggesztés torziós rugózással
Üzemanyagtank: 1300 l
Hatótáv: 300 km
Végsebesség: 60 km/ó

Kapcsolódó poszt: Az IS-3 Nehéz harckocsi

Forrás: tanks-encyclopedia.com, stardestroyer.net, ftr-wot.blogspot.com, wikipedia.en.

20 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!