
Az 1950-es évek elején anglia felismerte azt a tényt, hogy az oroszok sokkal jobban páncélozott harckocsikat építenek, mint addig valaha.
Kellett tehát egy fegyver, ami képes könnyedén átütni az akkori legvastagabb páncélokat is. Ez a fegyver egy hatalmas, 183 milliméteres űrméretű Ordnance QF L4 löveg lett, mely a maga idejében a legnagyobb harckocsiba szánt (később szerelt) löveg volt.
Az iszonyatos löveggel kettő tesztlövést végeztek el, az első próbánál egy Centurion harckocsira lőttek rá, melyet valósággal szétszakított. A harckocsi tornyát több méterre repítette. A második lövést egy Conqueror harckocsira adták le, mely a kor egyik legerősebb tornyával rendelkezett ! De ez sem állt ellen az irtózatos lövedéknek, a tornyot gyakorlatilag kettészakította.
Az tehát, hogy mire képes a löveg, kétségtelen volt, már csak találni kellett egy megfelelő tankot, ami képes elhordani ezt az óriási löveget. Az első próbálkozás egy kissé átalakított Conqueror teknővel volt, mely a Project FV215 nevet kapta.
1954-ben el is készült az első mintapéldány. A teknőt úgy alakították ki, hogy a torony hátulra kerüljön. Erre azért volt szükség, mert a löveg olyan nehéz volt, hogy csak így tudták elérni a jó súlyelosztást. Azonban sok gond volt a harckocsival, legfőképp a torony méretével; egyszerűen túl kicsi volt. Valamiért úgy tervezték, hogy csak kettő ember fért el a toronyban, ami még nem is lett volna baj, ha legalább egy öntöltő berendezésnek maradt volna hely, de ez nem így lett, így a kettő legénységi tagra hárult a feladat, hogy betöltsék az indítótöltettel együtt 104,8 kilogrammos lövedéket, s bár a feladat nem volt lehetetlen, de kétség kívül embert próbáló. Arról nem is beszélve, hogy a kitűzött cél 6 lövés/perc volt, de ez egyértelműen csak egy álom maradt.
Végül nem maradt idő áttervezni a harckocsit, mert az angol hadvezetés elvette a fejlesztési jogokat a gyártó Morris cégtől és átadta őket a Vickers-Armstrong vállalatnak, akik viszont gondolkodás nélkül elvetették azokat és inkább az anti-tank rakétákra fordították erőiket.
(Kicsit később azonban mégis felmerült az ötlet, hogy a hatalmas löveget egy harckocsira szereljék, ennek eredményeként megszületett az FV4005 Stage I és a Stage II, de ezekről majd a következő posztban. )
Személyzet: 5 fő
-vezető
-géppuskakezelő
-parancsnok
-két töltőkezelő
Méretek: ismeretlen
Tömeg: ~65 tonna
Motor: Meteor Mk.12
Teljesítmény: 810 le
Végsebesség: 32 km/ó
Páncélzat
A teknő
-eleje alul: 125 mm
-eleje felül: 152 mm
-oldala és hátulja: 50-50 mm
A torony
-elöl: 254 mm
-oldalt: ismeretlen
Fegyverzet
Elsődleges: QF 183 milliméteres L4 anti-tank löveg.
Másodlagos:
-egy darab .30-as kaliberű képpuska.
-egy darab .50-es kaliberű M2HB géppuska.
Forrás: tanks-encyklopedia.com, thearmoredpatrol.com, tankarchives.blogspot.com.
_V_ 2018. április 5. 00:47
12