Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Az A–10 Thunderbolt II (magyarul „Villámcsapás” II) szubszonikus sugárhajtású csatarepülőgép, melyet az 1970-es években az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki, elsősorban a szovjet harckocsik mennyiségi fölényének ellensúlyozására.

Erős páncélzatú, jó túlélőképességű repülőgép. Fő fegyvere a Gatling-rendszerű GAU–8 Avenger gépágyú, amely a repülőgép törzsének mintegy felét tölti ki, üres tömegének pedig körülbelül a harmadát teszi ki. Ez a fegyver képes a teherjárművek és lövészpáncélosok megsemmisítésére, illetve a harckocsik súlyos rongálására (az Öbölháborúban bizonyítottan a T-sorozat megsemmisítésére is). Hosszú sorozatlövés leadására azonban ritkán kerül sor a lőszer-javadalmazás szűkössége és a fegyver nagy tűzgyorsasága miatt, ezért 10-20 lövéses rögzített sorozatokat („tűzcsapásokat”) lőve küzdi le a célokat. A földön előbb hallani a becsapódó lövedékeket mint a lövések hangját (a „Mennydörgés” nevet innen kapta). Tüzelés közben akkora visszaható (reakció-) erők lépnek fel, hogy az irányíthatóság megőrzése érdekében a gépágyút a gép hossztengelyébe kellett beépíteni, máskülönben kormányozhatatlanná válna. Az orrfutót ezért aszimmetrikusan, jobb felé elhúzva építették be. Erősen páncélozott célok vagy fontos tereptárgyak (például hidak) ellen az AGM–65 Maverick rakétákkal és bombákkal szerelik fel, amelyekből akár egy tucatot is szállíthat 10 darab szárny alatti fegyverfelfüggesztő csomópontján. Önvédelmi célra AIM–9 Sidewinder légiharc-rakéták használhatók (a szélső pilonokon iker-indítósíneken). Ezeket ritkán szerelik fel, mivel az Amerikai Légierő szuperszonikus vadászgépei képesek biztosítani a csatatér feletti helyi légifölényt.

Jellemző technikai megoldások

A csatarepülőgép védelmét a pilótafülkét körbevevő páncélkazamata (titán „fürdőkád”) biztosítja, illetve a fontosabb rendszerek, hajtóművek, vezérsíkok, kormányrudazat duplázva, triplázva vannak és a géptörzs különböző helyein vezetik végig azokat, hogy egyetlen találat ne tudja működésképtelenné tenni mindet. Orosz elemzés szerint az A–10 védelmének leggyengébb pontjai a pilóta magas „panorámás” üléshelyzete a polikarbonát kabintető alatt és az amerikai gép alacsony (kb. 680 km/h) sebessége, ami miatt több időbe telik a légicsapás után elhagynia a harcteret, ezalatt könnyebb eltalálni. A gyakorlatban az iraki hadszíntéren kevés gép veszett el bevetésen, a jó kilátás viszont nagyban segítette a pilótákat a célok megtalálásában, mivel ebben műszeres támogatásra nem számíthattak.
A „Warthog” („varacskos disznó”) becenéven emlegetett repülőgép ugyanis amerikai szemszögből – szándékosan – igen primitív színvonalú fedélzeti rendszerekkel rendelkezik, például sem robotpilóta és kormányerő-csökkentő, sem helymeghatározó rendszer és éjjellátó nem szerepelt az eredeti kiépítésben. Műszerei hagyományos óraszámlapos kialakításúak, alumínium sárkányszerkezete nélkülözi a fejlett kompozit anyagokat, ami mind a könnyű karbantarthatóságot és sérülésállóságot szolgálta.

Bár az A–10-et ideiglenes típusnak tervezték, az első iraki háború után a leváltására végrehajtott kísérletek kudarcot vallottak, mivel a páncélozatlan F–16 vadászbombázó földközelben harcolva túl sebezhetőnek bizonyult és könnyű szerkezete sem viselte el tartósan a GAU–8 gépágyú konténerbe szerelt változatának többtonnás reakcióerejét.

Típusváltozatok

YA–10A: tizenkét darabos elő-sorozat a sorozatgyártás előtti tesztekre.

A–10A: együléses sorozatban gyártott csatarepülőgép.

YA–10B Night/Adverse Weather (gyakran TA–10A): kétüléses kísérleti prototípus. Egy épült egy A–10A átépítésével.

OA–10A: tüzérségi megfigyelő és előretolt légiirányító feladatkörben alkalmazott változat (az OV–10 Bronco-k leváltására).

A–10C: a Precision Engagement (PE) program keretében modernizált változat.

Modernizálás

A kilencvenes években az A–10A-t modernizálták, a robotpilóta beépítése már lehetővé teszi a személyzet kímélését, a hosszú idejű, légi utántöltéssel fenntartott őrjáratozó vagy támadó bevetések végrehajtását és a nagy távolságú áttelepüléseket is megkönnyíti. A gép GPS navigációs rendszert és részleges éjszakai bevethetőséget biztosító felszereléseket kapott (pl. a pilóta éjjellátó szemüveget és ezzel kompatibilis műszerfal-világítást), külső függesztésű célmegjelölő konténert hordozhat, alkalmas a tábori tüzérség irányítására (OA–10A) vagy irányított bombák bevetésére. A típusra jelenleg is képeznek ki új pilótákat, mivel a volt Jugoszlávia feletti légi hadműveletekben és a terror elleni háborúban jól szerepelt, feladatkörében nélkülözhetetlen.

A repülőgépet nem exportálták, de a fejlesztésének hírére építették a Szovjetunióban a Szu–25-öt, melyet szovjet megfelelőjének szántak. A szovjet tervezők a két, a műholdfotókon látott tendertípus közül a Northrop YA–9-es prototípusát tartották jobb konstrukciónak, ezért a Szu–25 erre hasonlít.

Adatok

Funkció: Csatarepülőgép
Gyártó: Fairchild Aircraft
Gyártási darabszám: 715 db
Ár: 9,8 millió USD (1998)
Személyzet: 1 fő
Első felszállás:1972. május 10.
Szolgálatba állítás: 1977 márciusa

Méretek

Hossz: 16,26 m
Fesztáv: 17,53 m
Magasság: 4,47 m
Szárnyfelület: 47,0 négyzetméter

Tömegadatok

Szerkezeti tömeg: 11 321 kg
Max. felszállótömeg: 23 000 kg

Meghajtás

Hajtómű: 2 darab General Electric TF34-GE-100 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 2×40,32 kN

Repülési jellemzők

Max. sebesség: 704 km/h
Hatósugár: 460 km támogató bevetésen, 1,8 óra járőrözéssel
Hatótávolság: 4150 km
Legnagyobb repülési magasság: 12 800 m
Emelkedőképesség: 30 m/másodperc
Szárny felületi terhelése: 482 kg/négyzetméter

Fegyverzet

Beépített fegyverzet: 1 darab 30 mm-es GAU-8 Avenger gépágyú, 1350 lőszerrel, 3900 lövés/perc tűzgyorsasággal

Forrás: Wikipédia.

(Régebben volt egy poszt ennek a testvéréről, a Warthog-ról, melyet itt találhattok meg. Fontos még megjegyezni, hogy a hozzászólásokban KillHates és RIP jóvoltából még néhány érdekességet olvashattok a gépről. )

U.i. : Kifogyóban vagyok az ötletekből, így aztán várom a javaslatokat :).

23 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!