Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
De vajon miben ?

Nos, ez az óriási terepes "vonat" tartja a világ "legnagyobb és leghosszabb off-road jármű" rekordját.

A gépet a Letourneau gyártotta és a TC-497 Overland Train Mk. II-es nevet adta neki. Jól látjátok, Mark II, ugyanis nem ez volt az első ilyen gép, amelyet a Letourneau gyártott.

Története

Az óriás gyökerei az '50-es évek elejéig vezetnek vissza, amikor a Letourneau legyártotta az első ehhez hasonló gépét, a TC-264 "Sno-Buggy"-t, mely gépet a legzordabb körülményekre szántak. A furcsa szerzet, a maga 8 darab 3 méteres kerekével kiváló talajterheléssel rendelkezett. Nem véletlenül volt erre szükség, hiszen elsősorban a jégre tervezték. (Ki is próbálták a Grönlandon, ahol jól teljesített, ez után pedig alaszkában fogták be különböző munkákra. )

A következő gép, melyet a TC-497-es ősének tekinthetünk a VC-12 Tournatrain "off-road vonat" volt. Ezt a gépet erdőkbe tervezték fahordásra, hogy onnan is ki tudja húzni a rönköket, ahonnan semmi más nem tudná. Tervezését 1953-ban kezdték és 1954-ben lett kész az első darab, ezt követően 1955-ben elkészítették a VC-12-es nagytestvérét a VC-22-est. Ez volt az utolsó gép a TC-497-es közvetlen elődje, az LCC-1-es elött.

Az LCC-1-est(eredeti nevén YS-1 Army Sno-Train) az amerikai hadsereg rendelte a Letourneau-tól. Az elképzelés egyszerű volt; egy olyan gép, ami a legelképesztőbb helyekre is eljut és képes teherszállításra is, méghozzá nem is kicsiben. .. Az amerikai hadsereg azt az ötletet adta a Letourneau-nak, hogy ötvözzék a TC-264 Sno-Buggyt és a VC-12/22 Tournatraint. Az eredmény egy hatalmas kerekekkel ellátott Buggy-vonat lett. A gép 1956-ban készült el, és néhány alap teszt után, amit még a gyárban végeztek el átadták további vizsgálatokra a hadseregnek. A katonaság, hogy meggyőződjön róla, hogy hasonlóan a Sno-Boggyhoz az LCC-1-es is képes a legnagyobb hóban és fagyban is teherszállításra, 1956 márciusában a Grönlandra küldte, ahol a gép hasonlóan a Sno-Boggyhoz kiválóan teljesített. Ezek után nem is volt kérdéses, hogy rendelni fog a hadsereg egy még nagyobb, még erősebb "off-road vonat"-ot a Letourneautól.

Ezzel el is érkeztünk a TC-497 Overland Train-hez.

Ez a gépszörnyeteg lett a legnagyobb mind közül, a maga 183 méteres hosszával és 9 méteres magasságával azonnal bekerült a rekordok könyvébe, és nem mellesleg a történelembe is beírta magát.

A gigászi "kígyó" 2 év tervezés és fejlesztés után 1958-ban gördült ki a texasi gyárból, és természetesen a hadsereg amint átvette, azonnal ki is próbálta az óriási gépet, és bár a vizsgálatok során a gép nagyon jónak bizonyult, mégis hamar kivonták a szolgálatból. Ennek oka a Sikorsky által a '60-as években kifejlesztett teherhordó helikopterek voltak, melyek sokkal költséghatékonyabbak, és nem mellesleg gyorsabban is dolgoznak, mint egy négy gázturbinával ellátott óriási gép. Így mindössze 4 év szolgálat után "pihenő vágányra" küldték, és ez után csak nagyritkán vették elő az óriást. Sajnos végül 1969-ben, amikorra végképp hasznavehetetlenné vált a hadseregnél, meghirdették 1,4 millió dollárért, a hatalmas gép azonban senkinek se kellett, így végül az összes pótot, avagy "vagont" leadták vasba, a vontatót, (amit nevezhetünk akár mozdonynak is tekintve, hogy ugyan azon az elven működik) kiállították Yumában, Arizonában, ahol a mai napig megtekinthető.

(Érdekességként megemlíthető, hogy egy mondhatni vicces dolog is származik a gép szomorú végzetéből, mégpedig, hogy Bob Chandler Monster Truck versenyző megvásárolt a leadott pótokról 4 kereket, hogy azt rászerelhesse a Ford platós kisteherautójára, amivel így elnyerte a legmagasabb Monster Truck címet. )

Bár csak rövid ideig szolgált, azért mégiscsak érdemes szót keríteni arra, hogy mi mindennel büszkélkedhetett ez a különleges gép.

És mi mással kezdhetném a felsorolást, ha nem az elképesztő teljesítménnyel. Az óriásban, mint ahogy azt fentebb olvashattátok négy darab gázturbina kapott helyet, melyek egyenként 1170 lóerősek, így együtt 4680 lóerőt biztosítanak azoknak a generátoroknak, melyek az áramot termelik a 12 pótkocsin lévő 48 kerékre (vontatóval együtt 54) jutó elektromotornak. A gép végsebessége egyébként 150 tonna teherrel is elérte a 32 km/órát.

Másodsorban, amit mindenképpen meg kell említeni, (és nehéz is lenne figyelmen kívül hagyni) az a TC-497-es mérete, amibe elképesztő belegondolni is, hogy a gép majdnem két focipályányi hosszúságú volt, illetve lehetett volna akár hosszabb is, mivel könnyedén elhúzott volna több vagont is. Magassága pedig egy 3 emeletes házzal vetekszik, egészen pontosan 9,1 méter. Egy ilyen hosszú gép kezeléséhez természetesen nem volt elég egy ember. Hat munkás irányította a vonatot, erre pedig a sok külön-külön forduló kerék miatt volt szükség.

Végezetül mivel semmilyen más adatot nem találok róla a hatótávolságot tudom nektek leírni, mely 150 tonna terhelés mellett 560 és 640 km között mozgott.

U.i. : Ha bárkinek bármilyen adat tudomására jut erről az érdekes gépről, kérem ossza meg velem.

Forrás: wikipedia.en, hemming.com, m.warhistoryonline.com, unusuallocomotion.com, industrytap.com

32 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!