Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A Mercedes-Benz T80 egy hatkerekű, szárazföldi sebességi rekordok megdöntésére készített jármű volt, amit a Mercedes-Benz cég készített Ferdinand Porsche tervei alapján.

A '30-as években igen nagy érdeklődés kísérte a különböző sebességi rekord döntési kísérleteket. Ezen (sikeres) kísérletekben az angolok jártak élen, 1937-ben a hivatalos rekord 501,16 km/h, amit George Eyston ért el a Boneville-i sós tómederben.
A versengésből a németek sem akartak kimaradni. A világhírű autóversenyző, Hans Stuck egyik nagy álma volt, hogy az ő neve is bekerüljön a rekorderek közé (lehetőleg legfelülre). Végül sikerült rávennie a Mercedes-Benzt a projektben való részvételre, amit Hitler is támogatott (aki nem mellesleg barátságban is állt Stuckkal).

A projekt 1937-ben indult, Ferdinand Porsche vezetésével. A kitűzött elérendő sebesség kezdetben 550 km/h volt, de ahogy az angolok egyre közelebb kerültek ehhez, a sebességet előbb 600, majd 750 km/h-ra változtatták. Ezzel a T80 a valaha épült leggyorsabb szárazföldi jármű lett volna (a mai napig is, ennél gyorsabban csak sugárhajtású "autó" volt képes haladni - a leggyorsabb dugattyús motoros jármű 634 km/h-t ért el).

Felépítés
A tervezett jármű több, mint 8 méter hosszú, súlya 2700 kg. Egy háromtengelyes alvázra készítettek csővázas karosszériát alumínium borítással. Az áramvonalas felépítmény Josef Mickl repülőmérnök tervei alapján, zárt 'pilóta' fülkével, lapított orral, burkolt kerekekkel, oldalt 1-1 (leszorító) szárnnyal készült. Végül (Cd) 0.18-as légellenállási mutatót sikerült elérni, ami még mai szemmel is hihetetlenül alacsony (egy mai átlagos autó 0.25-0.35 közötti értékekkel rendelkezik).

Meghajtás
A kitűzött sebesség eléréséhez persze nem kevés erő is kellett, ezért a jármű meghajtását egy Daimler-Benz DB603 típusú V12-es repülőgépmotorra bízták, amiből a mérnököknek 3000 lóerőt sikerült kisajtolniuk. Ezt a motort használták többek között a Do-217, Do-335, He-219, Me-410 és Ta-152 repülőgépekben is, a DB601 közvetlen leszármazottja, ami a Messerschmitt Bf-109-et is "vitte". A motor a két hátsó tengelyt hidraulikus kuplungokon át hajtotta volna, mivel nem volt olyan hagyományos sebességváltó, ami ezt a teljesítményt elviselte volna.

A rekordkísérlet
A rekordkísérletben a végsebesség mellett a másik nagy szó az lett volna, hogy nem külföldön, egy kiszáradt tómederben szándékoztak megpróbálkozni vele, hanem Németországban, közúton. Az akkoriban frissen épült Reichsautobahnok közül a Berlin-Lipcse közötti pályára esett a választás. Egy 10 km-es szakaszon szinte nyílegyenes, és 25 méter széles (a két sáv közötti rész is burkolt volt).
Az eseményben Hitler a propagandaértéket is meglátta, a terv az volt, hogy a járművet feketére festik, és birodalmi sasokkal és horogkeresztekkel díszítik - és a design után Hitler a "Schwarzer Vogel" (Fekete Madár) nevet adta volna a gépnek.
A rekordkísérletre végül 1940 januárjában került volna sor, az ún. "rekordwoche" keretei között, de mivel 1939 szeptember 1-én kitört a háború, így a rekordkísérlet is elmaradt.

'Háború és béke'
Mivel a rekordkísérlet elmaradt, így a jármű nem kapta meg a fekete festést. A háborút Ausztriában, egy garázsban vészelte át, közben a motorja elveszett (valószínűleg beépítették egy repülőgépbe). A háború után visszakerült a Mercedes-Benz tulajdonába, és a mai napig megtekinthető a cég stuttgarti múzeumában.

Műszaki adatok:
Össztömeg: 2896 kg
Kerekek: 6 X 31'
Hossz: 8,24 m
Szélesség: 3,2 m
Magasság: 1,74 m
Meghajtás: Daimler-Benz DB603
Hengerelrendezés: V12
Lökettérfogat: 44500 cm3 (44,5 l)
Teljesítmény: 3000 lóerő (2210 kW)
Légellenállási együttható: 0.18
Tervezett végsebesség: 550-750 km/h

Elnevezés:
Hivatalos: Mercedes-Benz T80
Porsche: Mercedes Rekordwagen
Mickl: Hochgeschwindigkeitsrennwagen
Hitler: Schwarzer Vogel

2 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!