Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A második világháború alatt gyártott legnagyobb teherszállító repülőgép !

A Messerschmitt Me 323 Gigant a második világháború idején gyártott és alkalmazott német szállító repülőgép. A Me 321 szállító vitorlázó repülőgép átalakított, motoros változata. A Messerschmitt AG. leipheimi és obertraublingi üzemei gyártották. Néhány Me 321 vitorlázóból átépített példánnyal együtt összesen 213 darab készült.

Története

A háború kezdeti szakaszán az égboltot a Luftwaffe uralta. Lengyelország, Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia és Franciaország lerohanása után már csak Nagy-Britannia tartotta magát és a fogadóirodákban elég kis eséllyel fogadtak volna angol sikerre. Hitler úgy tervezte, hogy miután végez a britt légierővel, amivel csak tud átkell a csatornán és meghódítja Nagy-Britanniát is.

A Junkers és a Messerschmitt 1940. október 18-án kapott megbízást arra, hogy rövid időn belül egy jövőbeni Nagy-Britannia elleni invázió során használható nagyméretű szállító vitorlázó repülőgép kifejlesztésére tegyen javaslatot. A német hadvezetés komoly elvárásokat támasztott az új repülőgép teherbírásával szemben. Képesnek kellett lennie a német 88 mm-es légvédelmi és páncéltörő ágyú, féllánctalpas vontatók, valamint a PzKpfw IV közepes harckocsi (ez végül nem sikerült) szállítására.

A Junkers már 1940 őszén elkészítette a Junkers Ju 322 Mammut terveit, de csak egy prototípust építettek meg a csupaszárny kialakítású vitorlázó repülőgépből.

A Messerschmitt által készített Me 321 vitorlázóból ugyan több példányt gyártottak, de a nagy mérete miatt nehézkes és veszélyes volt az üzemeltetése, vontatásához ugyanis több motoros repülőgépre volt szükség.

A 321-es története röviden:

Az első Messerschmitt Me 321 V1 jelű prototípus 1941. február 25-én emelkedett először a levegőbe. A típus olcsó és hatékony teherszállítónak tűnt, de akadtak problémák. Az első repülésen mindössze 3 tonna ballasztot szállító V1-es Karl Baur tesztpilóta szerint igen nehezen volt irányítható. Ezt orvosolandó elektromos szervomotorokat építettek be (ezekre a hatalmas kormányfelületek miatt szükség is volt), továbbá a biztonság kedvéért ejtőernyőt is mellékeltek.

A típus vontatására kiszemelt Junker Ju 90-es kb. 3200 lóerős teljesítményű motorjai nem bizonyultak elégnek, ezért három BF 110-es nehézvadászt alkalmaztak (becenevén Troikaschlepp). Ez igen komoly veszélyt hordozott magában: mivel a gépek nagyon közel repültek egymáshoz, magas volt az összeütközés esélye, különösen kanyarodáskor.

A megoldás a Heinkel He 111Z „Zwilling” (németül; iker) repülő megalkotása volt, mely két darab Heinkel He 111 összeépítésével létrehozott ötmotoros vontatógépet takart. A 6700 lóerős összteljesítményű jármű elég anakronisztikusan festett, viszont a célnak kiválóan megfelelt, ráadásul így csökkent a balesetek kockázata és kevésbé képzett vagy összeszokott pilóták is vezethették. )

A Me 321 vitorlázóval végzett többszöri próbálkozás után végül döntés született arról, hogy az órást saját motorral kell ellátni, így a hatalmas szállító repülőgépet hat darab francia Gnome–Rhône 14N csillagmotorral szerelték fel. A motorok a megszállt Franciaországban rendelkezésre álltak, és a szárny megerősítése után egyszerűen beépíthetőnek bizonyultak. A motorok mellett mindkét szárnyban egy-egy kabint alakítottak ki a fedélzeti mérnök számára. A motorok kezdetben kéttollú fa légcsavarokat hajtottak, a későbbi példányokra háromtollú fém légcsavarokat szereltek. A Me 321 négykerekes főfutója helyett a Gigant nyolckerekes főfutót kapott. A gép tömegközéppontja a hátsó futó vonalába esett. A futóművek kialakítása megkönnyítette a tábori repülőtereken történő üzemeltetést. Teherbíró képessége elmaradt a vitorlázó változatától, hasznos terhelése 10-12 tonna volt. Felszálláshoz gyakran használtak startrakétákat. A legyártott Me 321 vitorlázók egy részét átépítették motoros változattá, de a Me 323 Gigantok többségét már eredetileg is motoros gépként kezdték el építeni.

A sorozatgyártás 1942 májusában kezdődött, rakterében 120 főt, vagy 11-12 tonna tömegű terhet volt képes szállítani.

Az orrésznél kialakított, a teljes törzskeresztmetszetet megnyitó nagyméretű tehertér ajtó lehetővé tette gépjárművek berakodását. A 11 méter hosszú, 3 méter széles és magas raktérben könnyedén elfért két négytonnás teherautó, vagy egy 88 mm-es löveg, vontatóval, lőszerkészlettel és kezelőszemélyzettel együtt. Bár eredetileg öt 13 mm-es MG 131-es géppuska védte, alacsony sebessége és nagy mérete miatt igen sebezhetőnek bizonyult. Az egyetlen olyan német gép volt, amely akár egy önjáró tüzérségi löveget is szállíthatott. A két változatból - Me 321 tehervitorlázó és Me 323 nehéz szállítógép - összesen 350 darabot gyártottak, ami tekintélyes szállító kapacitást jelentett. Legelőször Észak-Afrika, majd a keleti front hadszín- terein végeztek fontos szállítási feladatokat.

Az első elkészült gépekből a tunéziai hadjárat idején alakították meg a KGzbV 323 különleges rendeltetésű alakulatot, amelyet 1942. novemberétől Rommel Afrika Hadtestének ellátására irányítottak, mert a szövetséges flotta miatt csak légihídon volt lehetséges az utánpótlás. Természetesen a németek biztosításként Bf 109 vadászokat adtak melléjük, de azt brittek is tudták, hogy a megrakott, kis sebességgel repülő gépek képtelenek védekezni. És 1943. április 22-én hét Spitfire és P-40 század találkozott a 27 darab Me 323-ból álló német szállító kötelékkel. Ezt a találkozót csak 6 darab Me-323 élte túl, míg a brittek oldalán csak 3 darab P-40 volt a veszteséglistán.

A Me 323 ennek ellenére nagyon rugalmas repülőgép volt és képesek voltak sok találatot elviselni – persze hacsak nem üzemanyaghordókkal voltak megpakolva. Az Afrika Korps katonái viccelődve csak "Leukoplastbombázó"-nak hívták őket, ami nem tükröz nagy megbecsülést, de ennek ellenére, a korlátozott számú Me 323 felbecsülhetetlen értékű volt a németek számára és azokat intenzíven használták Észak-Afrikában és a keleti fronton is, például a Krim félsziget kiürítésekor. Egyes források szerint Magyarországon, Szentesen is leszálltak 1944-ben.

A Me-323-ból összesen 213 darab készült el míg 1944-ben áprilisában a gyártást leállították. Épségben megmaradt repülőgép nem maradt fenn.

Adatok

Funkció: szállító repülőgép
Gyártó: Messerschmitt A.G.
Gyártási darabszám: 201 darab Me 323 és 12 darab Me 321-ből átalakított 323-as, azaz 213 darab.
Fő üzemeltetők: Németország
Személyzet: a személyzet két pilótából, rádiós lövészből, két fedélzeti mérnökből, illetve két lövészből állt, azaz 7 fő repülte ezt az órást.
Szolgálatba állítás: 1942

Méretek

Hossz: 28,5 m
Fesztáv: 55,24 m
Magasság 10,15 m
Szárnyfelület: 300,5 négyzetméter

Tömegadatok

Szerkezeti tömeg: 27.000 kg
Hasznos terhelés: 10–12 t kg
Max. felszállótömeg: 43.000 kg

Meghajtás

Hajtómű: 6 darab Gnome–Rhône 14N, 14 hengeres csillagmotor
Teljesítmény: 740 kW (962 LE)

Repülési jellemzők

Max. sebesség: 235 km/h
Hatótávolság: 1000 km
Legnagyobb repülési magasság: 4700 m
Emelkedőképesség: 3,6 m/s

Fegyverzet

Beépített fegyverzet: 2 darab 20 mm-es MG 151 gépágyú,
2 darab 13 mm-es MG 131 géppuska

Forrás: wikipedia.hu, elfnet.hu, users.atw.hu, jetfly.hu, masodikvh.hu, 2colorfarbe.blogspot.hu

31 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!