Története

A 60-as években amerikai kémműholdak egy különös objektumra lettek figyelmesek a Kaszpi-tenger felszínén. Repülőgép alakú volt, de 92 méteres hosszával és kb. 544 tonna tömegével gigantikusnak volt mondható. De amítől az amerikaiak agya végképp ledobta a gépszíjat az az volt, hogy a megmagyarázhatatlanul csonkolt szögletes szárnyak túl rövidek voltak ahhoz, hogy a levegőbe emeljenek egy ilyen monstrumot.

Az amerikai elemzők fejüket vakarhatták, hogy mi lehet ez a "Kaszpi-tengeri szörnyeteg", és tanácstalanul nézhettek, hogy vajon mivel rukkolnak elő a szovjetek a következő húsz évben.

Aztán kiderítették, hogy amit a szovjetek építenek és éppen tesztelnek, az nem más mint az akkori világ legnehezebb repülő gépezete. Direkt nem repülőgépet mondtam, mert nem az.

A Kaszpi Szörnye egy úgynevezett ekranoplán volt, egy sajátos kétéltű, amely a vízen és a levegőben egyaránt képes manőverezni. Bár úgy nézett ki mint egy hidroplán, azzal ellentétben nem tudott repülőgép módjára felemelkedni, hanem kihasználva a földközeli repülésnél jelentkező határfelület vagy párnahatást (angolul ground effect) a felület felett nagy sebességgel siklik. Ez a felület tulajdonképpen nem csak víz lehet, hanem szárazföld, sőt, jégmező is, igaz, a tereptárgyaknak el kellett férnie az eszköz alatt. Ami miatt az ötlet katonai alkalmazást nyert az az volt, hogy a radarok számára láthatatlanul, 10-20 méter magasságban tudott nagy sebességgel „repülni”.

A határfelület vagy párnahatás fizikája azon alapszik, hogy amikor a repülőgépek nagyon közel a talaj felett repülnek a felhajtó erő jelentősen megnövekszik és viszonylag kis erő alkalmzásával is nagy terheket lehet felemelni.

A szovjetek ebben a korban (és igazából most is) a gigantomán megoldások szerelmesei voltak, így nem csoda, hogy a késői 50-es évektől egészen a korai 80-as évekig különböző változatokat találtak ki arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a fizikai jelenséget csapat- és teherszállításra alkalmazni, netán harcjárműként katonai célok megsemmisítésére felhasználni.

Az 544 tonna tömegű Kaszpi Szörnynek története 1966-tól datálódik, de 1959-től már folytak kísérletek. Az eredeti orosz KM elnevezéssel készülő jármű fejlesztése eredetileg a „zárt városban” Gorkijban (ma Nyizsnij Novgorod) kezdődött Rosztyiszlav Jevgenyijevics Alekszejev vezetésével. Az ekranoplán elnevezést pedig nem használhatták.

A KM erőforrása 5-5 darab Dobryin VD-7 sugárhajtómű volt a törzs elején 4-4 jobbra és balra, valamint egy-egy hajtómű a farokrészen - „felszállást” biztosítandó. A szárnyak közötti fesztávolság mindössze 37,6 méter volt és kevesen tudják, hogy az AN-225 Mrija megjelenéséig ( ez viszi hátán az orosz űrsiklót, ugyanis a Burán a levegőből startol) a KM volt a legnagyobb repülőeszköz a világon. Tulajdonképpen mindig vitás volt, hogy mi is ez tulajdonképpen; repülő vagy hajó. Az igazság az, hogy még maguk a tervezők sem tudták eldönteni.

Nincs is jobb példa erre, mint hogy 1966. június. 22-én hajnal elött vízrebocsátották - és akárcsak egy hajót - pezsgősüveggel kereszteltek meg és felvonták a Szovjetunió haditengerészetének lobogóját, de ez után berepülőgépek kötelékében vezették.

Majd egy hónapig félig elsülyesztve, szárnyait lecsatolva és álcázva, valamint kizárólag csak este vontatták le a Volgán Kaszpijszkig, mert a hidegháború éveiben a további fejlesztés a Kaszpi-tengeren történt, ahol a szárnyprofilok kialakítása mellett a sugárhajtóművek tervezésével is foglalkoztak.

Így nem csoda, hogy a külföldi felderítők már csak a Kaszpi-tengeren végrehajtott teszteken szereztek róla tudomást. Természetesen a kémműholdak ettől kezdve gyakori vendégek voltak arrafelé. A KM projekt indulásakor – 1963- ban – a kitűzött cél szerint a KM több mint 100-szor volt nehezebb, mint az SM-2P nevű prototípus, amely addig a legnehezebb ekranoplan volt abban az időben.

A KM 1980-ig használatban volt, akkor viszont egy pilótahibának köszönhetően – a felszálláskor a pilóta nem adott maxigázt – összetört és elsüllyedt. Kiemelése a hatalmas tömeg miatt nem volt lehetséges. Egy kicsit a Kreml is elveszítette az érdeklődését a projekt iránt, mert nem voltak elégedettek az elért eredményekkel. Ennek ellenére később még több ehhez hasonló óriás ekranoplánt építettek.

A KM messze megelőzte korát, igaz a fejlesztők nagy része ma sem tartja lehetségesnek ilyen méretű vízi jármű biztonságos megvalósítását a következő néhány évtizedben.

A filmfelvételeket nézve mi is elborzadhatunk, hogy ez a szörnyeteg hogyan repült.

Adatok

Hossza: 92 méter
Szárnyfesztávolsága: 37,60 méter
Farok fesztávolsága: 37 méter
Magassága: 21,80 méter
Szárnyfelület: 662,50 négyzetméter
Üres súlya: 240 tonna
Max. felszállótömeg: 544 tonna

Meghajtás

Hajtóművek: 10 darab Dobrynin VD-7 sugárhajtómű.
Teljesítmény: 127,53 kN hajtóművenként.

Egyéb adatok

Végsebesség: 500 km/h
Cirkálósebesség: 430 km/h
Hatótáv: 1500 km
Repülési magasság: 4-14 méter

Forrás: users.atw.hu, wikipedia.en/ru.