Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A JagdChieftain egy közös "anglo-german", azaz angol-német együttműködés furcsa gyermeke.

Története

Az előzmények

A második világháború alatt a németek a megannyi úttorő alkotásuk mellett megalkották az úgynevezett Jagdpanzer, azaz Vadászpáncélos harckocsivonalat, mely gépek fő ismérve a nagyon alacsony felépítés volt.

A harckocsik kialakításának rengeteg előnye volt, mint például a nehezebb észrevehetőség, a forgó torony mellőzése végett a jóval kisebb tömeg, illetve az utóbbival arányos talajterhelés és ez által a könnyebb mozgás terepen.

A háború alatt ezek a gépek hatalmas sikereket értek el, mind előrenyomulásban, mind vonalvédelemben. Így nem csoda, hogy a szövetségesek már a háború alatt elkezdtek ezekhez hasonló harckocsikat fejleszteni, ilyen például az amerikai T28/T95 is.

(A T28/T95-ről ide kattintva olvashattok. )

A világháború után

A háború után rengeteg német mérnök és kutató azért úszhatta meg a börtönt, mert a szövetségesek szerződtették őket, íly módon jött létre például az amerikaiak legtöbb hidegháborús lopakodó gépe is.

Noha az 1972-ben elkezdődött JagdChiefthain projekthez már nem háborús bűnösöket szerződtettek, de lényegében mégiscsak a németek szakértelmére volt szükségük az angoloknak egy a Jagdpanzerhez hasonló harckocsi megépítésében.

Az alapterv a következő volt: alacsony felépítés, előre-hátra ugyan annyi sebességes váltó az előrehaladással azonos sebességű tolatás érdekében (mint az A39 Tortoise-nál), minden szémélyzeti tag számára kialakított vezérlőrendszer (értsd: ha bármelyik legénységi tag megsérülne egy másik rögtön el tudja látni a feladatát a saját helye elhagyása nélkül, bővebben; ha például a vezető megsebesül a lövész is tud vezetni és fordítva. )

(A fentebb elmített A39 Tortoise-ról itt olvashattok. )

Sajnos a harckocsi megépítéséről és a körülményekről nagyon keveset lehet csak tudni, annyi azonban bizonyos, hogy nevéhez hűen egy Chieftain tank alvázát használták fel hozzá, és valószínűleg ennek a harckocsinak a lövegét is kapta volna meg, de végül csak egy mű löveget szereltek fel rá, hogy az alap teszteket elvégezhessék.

A (tervezett) tulajdonságok

Ami a harckocsi adatait illeti, az elülölső páncélzat vastagságát kivéve (118 mm) semmilyen pontos adattal nem lehet szolgálni, ugyanis a fejlesztés annyira nehezen ment és annyiszor változtatták meg idő közben, (18 évig tartott, mire leállították) hogy semmi se biztos, a neten fellelhető adatok közül. Még a motor pontos típusát illetően is vannak kételyek. Egyes források Rolls-Royce-t említenek, néha pedig egy Layland L60-asról esik szó, valószínűleg egyik sem az, amelyet végül beépítettek, mivel a Bovingtoni tankmúzeum (jelenleg itt van a harckocsi) állítja, hogy egy Layland motor van benne, de a pontos típusát még ők sem ismerik. Valószínűleg egy egyedi gyártású prototípus motort tettek bele még a hetvenes-nyolcvanas években.

A páncélzat fajtájáról sincs semmi pontos adat, ugyanis nem tudni, hogy végül Chobham vagy egyszerű rétegelt fémpáncélzat került-e rá. A motorhoz hasonlóan mind kettőt szokták említeni. Ám ha jobban belegondolunk egy ilyen kétes projekt fejlesztésére a lehető legkevesebb pénzt próbálhatták meg rááldozni, így nem olyan valószínű, hogy az egyszerű fémnél sokkal drágább Chobhamet használták volna. (Saját gondolat. )

Ami pedig a löveget illeti; ugyancsak nem tudták eldönteni, hogy mi kerüljön rá. Mint ahogy azt fentebb olvashattátok a legnagyobb esélyes a Chieftain harckocsin is használt löveg, a Royal-Ordnance L11 lett volna, de a német szövetség miatt akár Rheinmetall is lehetett volna.

Végül 1990-ben, 18 évnyi nehézkes és sikertelen fejlesztés után leállították a JagdChieftain projektet. Valószínűleg sikeres lett volna, ha több pénzt fektettek volna bele, de mivek a '70-es években már kezdték elhagyni a forgó torony nélküli harckocsik használatát, így nem támogatták akkora összegekkel, mint ahogy azt kellett volna.

8 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!