Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Története

Az 1950-es évek elején a General Motors Electro-Motive Division valami korszakalkotóan formabontót akart készíteni. Ezzel a GM a méltán híres Chuck Jordan formatervezőt bízta meg, akinek a nevéhez olyan tervek fűződnek, mint a Cadillac Coupe De Ville, vagy a Chevrolet Caprice.

Chuck a vonat tervezéséhez egy kísérleti "csupasz" mozdonyt vett alapul és erre a gépre próbálta aztán ráölteni a képzeletét több-kevesebb sikerrel.

Hogy miért "kevesebb" ? Nos, bár a mozdony mai szemmel nézve gyönyörű lett, a maga korában olyan formabontó volt, mellyel a korát annyira meghaladta, hogy a közönség a vonat bemutatásakor inkább furcsán nézett rá, mintsem értékelte volna a különleges kinézetét.

De nem ez volt az egyetlen gond vele, mert ez a különleges külalak más, nem túl előnyös dolgokat is vont maga után, ilyen pélául a nehéz karbantarthatósága. Sajnos a külső burkolat és a mozdony motorjának elhelyezése nagyon megnehezítette a karbantartók dolgát. De ez még nem is lett volna akkora gond, mert hát ugye nem a szegény munkások véleményén múlik, hogy a nagy társaságok rendelnek-e egy bizonyos járműből, hanem sokkal inkább annak megítélése a nagyérdemű által. ..

A mozdonynak és az ahhoz készült kocsiknak volt még egy "hibájuk", mégpedig, hogy a korát messze megelőzve légrugós felfüggesztéssel látták el. Ez azonban a várt eredménnyel pont ellentétesen sült el, ugyanis a szerelvény rugózása förtelmesen merev lett. Ennek oka talán, hogy akkoriban még nem volt olyan kiforrott ez a felfüggesztési rendszer. És bár lecserélhették volna a terveket és gyárthatták volna hagyományos felfüggesztéssel, a közönség által a külsőre tett megítélés feltette a pontot az i-re, és emiatt nem gyártottak végül többet belőle.

Alkalmazása

Bár a vonatra nem érkezett elegendő számú megrendelés, hogy sorozatgyártásba helyezzék, azért az elkészült kettő darabot a Union Pacific megvásárolta és rendszeres használatban tartotta.

1956 februárjától kezdődően a Pennsylvaniai vasútvonalon használták az Aerotraineket New York City és Pittsburgh, Pennsylvania között, majd 1956 júniusától 1957 júniusáig Philadelphia és Pittsburgh között futott.

1956 decemberétől a Union Pacific a korábban a New York-i vonalon használt egyik Aerotrain-t áthelyezte a Las Vegas - Los Angeles vonalra.

A kettő Aerotrain 1958-ig húzta napi rendszerességgel a kocsikat, ez után pedig csak alkalmi feladatokra fogták be őket.

Végül 1966-ban mind a kettő nyugdíjba vonult egy évtizedes szolgálat után. Az egyik példány a St. Louis-i Missouri-i Közlekedési Múzeumban, míg a másik a Green Bay-i Wisconsin Nemzeti Vasúti Múzeumban tekinthető meg. Mind a kettő múzeum rendelkezik még kettő, a mozdonyhoz készült kocsival is.

A két Aerotrain egyenként több mint 970.000 kilométert futott.

Érdekesség

A vonat különleges kinézete annyira megtetszett két társaságnak, a Washington Park and Zoo Railway-nek és a Disneylandnek, hogy mind a kettő készítetett egy az eredetinél jóval kisebb szerelvényt az Aerotrain mintájára, hogy az a látogatókat ide-oda szállítsa az állatkertben, illetve a Disneyland esetében a vidámparkban.

A Disneyland valamikor a hatvanas években kivonta a forgalomból a kismozdonyt, a Washingtoni állatkertben azonban a mai napig használatban van a méretarányos kis dízel Aerotrain.

Adatok

Motor: EMD 12-567C, V 12-es hengerelrendezésű, 145.000 köbcentiméteres dízel motor.

Teljesítmény: 1,200 Le és 895 kW

(Sajnos sem a tömegét, sem a méreteit illetően nem találtam adatokat. )

Forrás: Wikipedia.en, american-rails.com, hemmings.com, streamlinermemories.info.

25 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!