Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A Panzerfeldhaubitze 18M auf. Geschützwagen III/IV (Sf.) (Munitionsträger) Hummel, Sonderkraftfahrzeug 165.
Röviden: A Hummel

A Hummel (Magyarul „Dongó”) fejlesztése 1942-ben kezdődött el, amikor szükségessé vált egy a harckocsikat támogató önjáró löveg a Keleti fronton. A német hadvezetés az Alkettet és a Deutsche Eiesenwerkét bízta meg a harckocsi megépítésével. Az első terv egy Panzer III alvázára épülő felépítmény volt, melybe egy 10,5 cm-es leFH 18 howitzer löveg került beépítésre. Ebből a prototípusból egy darab készült el, mielőtt az ötletet elvetették. A második és egyben végső változat egy Panzer III és egy Panzer IV különböző elemeiből összállított alvázra épülő kazamata váz volt. Ennek az alváznak a Geschützwagen III/IV nevet adták és később több másik harckocsi típus is erre épült, mint például a Nashorn vagy az Alkett prototype 10.5cm leFH 18/40/2 L/28 (Sf).

Az Alkett Prototype 10.5 cm

Az alvázhoz a Panzer III vezérlő mechanikáját, míg a Panzer IV felfüggesztését és motorját használták. Az erre az alvázra épülő vázszerkezet viszont megkövetelte, hogy a motort hátulról középre helyezzék, hogy helyet biztosítsanak a nagy méretű nyitott tetejű küzdőtérnek. Ennek a kialakításnak viszont volt egy hátránya, mivel teljesen elzárta egymástól a löveget kezelő személyzetet, köztük a parancsnokot is a vezetőtől és a homlokgéppuska kezelőtől. Ez viszont nem okozott nagy fejtörést a fejlesztőknek, mivel már korábban is rendszeresítették a harckocsikban a legénységi rádiót, mellyel egymás között kommunikálhattak nagy harci zajban is.

A legénységi tagok szinte teljesen el voltak zárva egymástól.

Bár a fejlesztőknek sikerült teljesíteni az elvárásokat és megalkottak egy viszonylag könnyen gyártható önjáró löveget, de mégis akadt vele egy „kis” gond, illetve nem is vele, hanem a lövegével, pontosabban az ahhoz használt nyersanyaggal. 1943-ban már fogytán voltak a németek a különleges vasérceknek, mint például a volfrámnak, melyeket a nagy keménységű ötvözetekhez használtak. A nyersanyag hiány következtében pedig nem tudtak elég löveget gyártani a kész vázakhoz. Ennek okán úgy döntöttek, hogy átalakítják a Hummelek egy részét löveg nélküli lövedék hordozó járművé, azaz „Munitionsträger” lett belőlük. Ezek között volt, ami harc közben megrongálódott, vagy egyszerűen csak a gyárban állt lövegre várva. A küzdőtér elülső részét egy 10 mm vastag acéllemezzel fedték le és lőszer tárolókat alakítottak ki mögötte.

Egy átalakított Hummel, azaz „Munitionsträger”

1945-ig összesen 705 Hummel készült el, melyből 157 volt Munitionsträger. A gépeket sok ütközetben bevetették 1943 és 1945 között, köztük a Kurszki és a Prohorovkai csatában, illetve a Nyugati fronton is.

A háborút követően mindössze 6 darab Hummel maradt épen, melyeket napjainkban múzeumokban őriznek.

Adatok

Tömeg: 24 tonna
Hossza: 7,17 m
Szélessége: 2,97 m
Magassága: 2,81 m
Személyzet: 6 fő

Páncélzat és fegyverzet

Páncélzat: 10-30 mm

Fő fegyverzet:

150 mm-es sFH 18/1 L/30 löveg
Lövedék javadalmazás: 18 db

Másodlagos fegyverzet

7,92 mm-es Mg 34
Lövedék javadalmazás: 600 db

Meghajtás

Motor: Maybach HL 120 TRM V-12
Teljesítmény: 296 Le
Végsebesség: 42 km/ó

Érdekesség

1944.február.27-én Adolf Hitler parancsba adta, hogy ne használják a „Hummel” nevet a harckocsira, mivel az „sértő” egy harci járműre nézve.

16 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!