Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Luis Royo 1954-ben született a spanyolországi Olalla-ban. Gyermekkoráról nem sokat tudni. 16 éves korától festészetet, dekorációt és belsőépítészetet tanult a Zaragosai Ipar és Alkalmazott Művészetek Iskolájában, majd 1970 és 1979 között a tanulmányai mellett belsőépítészként dolgozott. Ekkoriban már több művésztársával együtt részt vett egy közös festészeti kiállításon. A képregénnyel 1978-ban került kapcsolatba, s eleinte kisebb fanzinoknak rajzolt, majd néhány évvel később, 1981-ben, jó néhány munkája jelent meg olyan neves magazinokban, mint a Comix International, Heavy Metal, vagy a spanyol Rambla és az El Víbora. 1983-tól Luis érdeklődése a könyvborítók és a magazin illusztrációk felé fordult. A Heavy Metal magazin volt az a kiadvány, amely igazán elkezdte megismertetni a grafikáért és festőművészetért rajongókkal Luis Royo nevét, de közben olyan neves kiadóknak is készített könyvborítókat, mint a Tor Books, az Avon vagy a Bantam Books. Ennek folyománya képpen eljutott Svédországba, Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba is. Miközben Európa és Egyesült Államok szerte illusztrátorként dolgozott, 1985-ben, hazájában megjelentetett két önálló képregény füzetet is.

A 90-es évekre már meghatározó fantasy és sci-fi illusztrátorként tartották számon, aki Boris Vallejo stílusán nevelkedve, ám attól mégis jócskán eltérve alkot színvonalasabbnál színvonalasabb műveket. 1992-ben kiadója, a NORMA Editoral megjelentette első művészeti albumát „Women” (Nők) címmel. A témaválasztás adott volt, hiszen Luis Royo művészetének fókuszában ott találjuk az erős és veszélyes, de mégis érzéki és gyönyörű nőket. Ez az album a korábbi nyolc év legjobb munkáinak válogatását tartalmazta, amely nem sokkal később megjelent Francia- és Németországban is. Ezt követte 1993-ban egy gyűjtögetős kártya album, melyben az ő munkái is szerepeltek, s melynek címe a „From Fantasy To Reality” (Fantáziától a valóságig) volt. Ám két évvel később, „The Best of Royo” (Royo legjobbjai) címen egy hasonló tematikájú album jelent meg, s mint azt a címe is mutatja, immáron csak Luis alkotásaiból állt össze a kiadvány. Egy évvel később, 1994-ben, újabb albummal rukkolt elő „Malefic” (Boszorkányság) címen. Ezzel a kiadvánnyal nem csak új szín és ábrázolásmód világot teremtett, de képein keresztül bevezetett egyfajta történetmesélési stílust is. 1995 volt az év, amikor neve és munkássága már nem csak az igazi rajongóknak és bennfentesek számára ismeretes, hanem széles körben elterjed a világon. Rajzaival, festményeivel, könyvborítóival mindenfelé összefuthattunk, hiszen olyan neves kiadóknak kezdett dolgozni az Államokban, mint a Ballantine Books, Daw and Harper Paperback. De készített képeket különféle Star Trek sorozatokhoz, sőt a Marvel Ultra X-Men szériájához is.

Ekkoriban már Luis Royo grafikái és festményei egyre-másra tűntek fel különféle reklámcélú ajándéktárgyakon (merchandising) tárgyakon, mint naptárakon, posztereken, bögréken, egérpadokon és hasonlókon. 1996-ban, feltételezhetően örökös témájának, a nőknek és a nőket körüllengő erotikának köszönhetően festményei rákerültek az amerikai és a német kiadású Penthouse magazin címlapjára, s mindkét kiadvány interjút is közölt a festővel. Ugyanebben az évben nyerte el a „Silver Award Spectrum III” díjat a legjobb kortárs fantasy művész kategóriában, és ekkor jelent meg következő művészeti albuma, „Secrets” (Titkok) címen az angol anyanyelvű országokban. Egy évvel később, mikor a Heavy Metal magazin 20. jubileumi születésnapját ünnepelte, ezt a számot Luis Royo-nak, a magazin elismert művészének címezte, benne egy külön galériát kapott, és ő készíthette el az ünnepi szám borítóját is. Az elkövetkező években sem lankadt a mester tettvágya és sorra jelentette meg nagyszerűbbnél nagyszerűbb albumait, mint 1997-ben a „III Millennium” (3. évezred), a „Dreams” (Álmok) 1999-ben, vagy a „Prohibited Book I” (Tiltott könyv I) albumot, amely még addigi, prűdnek koránt sem nevezhető alkotásaihoz képest is, még mélyebbre kalandozik az erotika világába. Ennek ellenére senki ne gondolja, hogy a képek pornográf jellegűek lennének. Sokkal inkább az erotika egy mélyebb, nem kifejezetten csak testi, de lelki tartalmakat feszegető bensőségesebb rétegében kalandozik el a mester.

Ezt követően is sorra jelennek meg Royo albumok, mint 2000-ben az „Evolution” (Evolúció) és 2001-ben a „Prohibited book II” (Tilott könyv II), ahol az előző részhez hasonlóan egy különleges oldalát ismerhetjük meg az érzékiségnek, ami itt közelebb áll a tiltott álmokhoz és a titkos vágyakhoz. . 2002-ben megjelenik a „Conceptions” (Vázlatok) melyben a mester közzéteszi műhelytitkainak egy részét. Részletesen leírja benne, hogyan zajlik az alkotói folyamat, melyet vázlatokkal és ceruzarajzokkal illusztrált, így betekintést nyerhetünk általa az egyes karakterek keletkezésébe, a koncepciókba, valamint a számtalan vázlatba, melyből lassan kialakul a végleges festmény. 2003-ban érkezik a „Visions” (Látomások) és a „Prohibited book III” (Tiltott könyv III), valamint a „Conceptions II” (Vázlatok II). Ebben már színes rajzok is helyet kaptak, hogy érzékeltessék a kontrasztot az egyszerű ceruzarajzok és a színes képek között. 2004-ben „Fantastic Art”(Fantasztikus Művészet)címen jelent meg albuma, majd ugyanebben az évben jött ki a „Prohibited sketchbook” (Tiltott vázlatfüzet), amely a korábbi „Tiltott könyvek” korai vázlatait tartalmazza, így bepillantást enged a művészetet kedvelő érdeklődőnek, hogyan is készül el egy kép az első ceruzavonástól az utolsó festékcseppig. Ez idő alatt a művész 4 éven keresztül dolgozott egy személyes projecten, melynek neve „The Labyrinth: Tarot” (Az útvesztő: Tarot). Ez nem más, mint egy Royo által illusztrált tartot kártyacsomag.

Barcelonába költözik, és ez az új lakóhely megváltoztatja munkamódszereit is. Visszatér a vászonhoz és egy olyan személyes munkába kezd, mellyel ismét meglepheti rajongóit.
A Prohibited Sketchbook, mely a Prohibited Book sorozat kezdetére jellemző érzékiség és színtelen vágy jelenik meg. Az album eredeti vázlatokat is tartalmaz, és olyan illusztrációk is, amelyek korábban nem jelentek meg.2005-ben megjelenik újabb albuma Subcersive Beauty címmel, ahol ismét a női karakterek dominálnak, és elkalauzolnak minket a mitológiába. A képek mellett rövid történetek is helyet kaptak, a csodásan procokatív alakokat pedig tetoválások és piercingek díszítik. Ezt követően került sor a Wild Sketches kiadására is, ahol rengeteg apró kép mutatja be a képek elkészítésének folyamatát.

2006-ban Luis Royo és Romulo Royo egy 80nm-es dómot fest egy kastélyban, Moszkva városában, ami a művész eddigi legnagyobb munkája, melynek elkészülését a Dome c. album is bemutatja. A képen 40 hatalmas női alak díszeleg, az érzéki és a fantasztikus világ találkozik rajta.

2009-ben elkészül a Dead Moon album, ahol ismét Romulo Royo-val dolgozik össze, és ahol a képek egy epikus és mégis intim történetet mesélnek el, tragikus végkifejlettel.

2 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!